Idén tizenötödjére rendezték meg a – szülinapja alkalmából ötnapos – Fekete Zaj Fesztivált, és természetesen mi sem maradhattunk le róla. Hőségriadó ide vagy oda, idén is nyakamba vettem a táskát-sátrat-hálózsákot, és megindultam a Mátra szívébe, hogy részt vegyek az egyik kedvenc hazai rendezvényemen.

Ellentétben más külföldi zenekarokkal, hazánkban egészen az ezredforduló környékéig nem jelent meg semmilyen könyv az astoni fenegyerekek legendás bandájáról, a Black Sabbath-ról. Szakács Gábor volt az első, aki itthon papírra vetette a heavy metal keresztapjainak történetét, de mivel azóta eltelt több mint két évtized, sok új, a Sabbath-tal kapcsolatos történés már nem kerülhetett bele abba a kötetbe.

Na nem kell megijedni a címtől, hiszen az nem a sajnálatos szombati balesetre (egy letört faág okozott súlyos sérülést sz egyik büfénél) vagy egyéb tragédiára utal. Csupán csak arra, hogy a szombati gigafellépő Judas Priest után vasárnapra jóformán csak az igazán kemény ősrockerek (nem feltétlenül a korukra gondolva) és a black metal rajongói maradtak. Mindamellett azért másféle produkciók is fellelhetők voltak az utolsó etapban.

A harmincadik születésnapját ünneplő Rockmaratonon eddig nem látott nézősereg tette tiszteletét a szombati napon. Köszönhető volt mindez annak, hogy ezen az estén a heavy metal ikonikus matuzsálem bandája, a Judas Priest lépett fel. A parkolókat délutánra lezárták, a koncerten pedig végeláthatatlan tömeg vett részt.

Az idei fesztivál a maga négy napjával talán a legrövidebb eddigi Rockmaraton. A dunaújvárosi helyszínt tekintve mindenképp. Ennek eredményeként a lehető legtöbb zenekart próbálva belesűríteni az idei fesztivál programjába, már egész korán, délelőtt 11 órakor elkezdődnek a koncertek a Metal.hu színpadon. A pénteki nap ebből egy kis felüdülés volt, mert az Aggregator kiesésével, a délután 17 órai idősávig mindenki egyet előre lépett, így volt némi változás a koncertek kezdési időpontjában.

Nagyon sokunk örömére újraéledt a Rockmaraton. Öt év kihagyás után (na jó, közben volt egy magyar zenekarokat felvonultató Rockmaraton 2.0 Metal Factory néven) újra dübörög a rock és a metal a dunaújvárosi Szalki- szigeten.

Immáron harmadik alkalommal járt hazánkban Bathory Zoli és csapata, a Five Finger Death Punch. 2020-ban léptek fel itt első ízben egy teltházas arénakoncerttel.  Aztán 2022-ben újra jártak itt, amire szintén sokan voltak kíváncsiak. Ezért furcsállottam, hogy a harmadik koncert helyszínének miért a Barba Negrát választották.

Sokáig úgy tűnt, hogy a Kittie végleg letette a lantot. Különböző interjúikban hangoztatták is, hogy szinte esélytelen a visszatérés, így hát szerintem nem csak engem, hanem mindenkit meglepett, hogy szinte a semmiből megtörtént a visszatérés tizenhárom évnyi szünet után.

Sorban térnek vissza a hazai metalszíntérre a kilencvenes években nagyot ment extrém metal csapatok, olyanok, mint például a Monastery (a velük készült interjúnk ITT olvasható) vagy éppen a kőszegi S.N.O.T. A banda mindhárom tagja a magazinunk rendelkezésére állt az alábbi interjúhoz, melyben meséltek nekünk a régi időkről, a leállás alatti történésekről és arról is, hogy régebben volt-e könnyebb érvényesülni a zenekarnak vagy éppen ma, az internet világában.