Az elmúlt öt-hat év egyik legérdekesebb történése a metalszíntéren az egzotikusnak gondolt-hitt, a rockzene terén korábban semmilyen teljesítménnyel nem jelentkező országok berobbanása volt. A házi stúdiók és hangrögzítő szoftverek által sokkal könnyebbé váló lemezfelvétel és az internetes-streaming…

Sosem tudom eldönteni, hogy szeretem vagy sem a zene kategorizálását: kényelmetlen az egyre szabadabban szét- vagy egymásba folyó stílusokat beszuszakolni egy-egy skatulyába, de tény, hogy nagyon sokat segít, ha az ember új hallgatnivaló után kutat. Emiatt afelé hajlok, hogy a zenei műfajok pontos…

Jó látni, hogy még mindig vannak olyan zenekarok, melyek valami újjal próbálkoznak, kicsit megmozgatják az állóvizet. Ezzel a hallgatót is kicsit kizökkentik a megszokott környezetéből, komfortzónájából. Hogy aztán az egyediség mennyire megy a hallgathatóság rovására, az mindig jó kérdés és…

Napjaink egyik legígéretesebb thrash/death metal formációja, a színtéren korábban már kipróbált arcokból 2020-ban verbuválódott floridai Inhuman Condition tavaly júniusban debütált a "Rat° God" című koronggal (kritika ITT), idén július 15-én pedig megérkezett a második nagylemez is, a "Fearsick".

A múltkor hiányoltam a pszichedeliában nyakig megmártózó stoner rock formációkat, azokat, akik nemcsak színesítésként használják a savban áztatott fémet, hanem annak abszolúte a bűvkörében vezényelnek le egy komplett lemezanyagot.

Sokat gondolkozom azon, hogy vajon mi kell ahhoz, hogy egy dalból sláger legyen. Persze van, amikor az együttes akkora zeneipari űrt tölt be, hogy a siker garantált (lásd Rammstein, System Of A Down, sorolhatnám), de mi a helyzet a sima rockzenével?

Az a meglátásom, hogy a még ma is aktív stílusalapítókon kívül nagyon kevesen játsszák jelenleg a klasszikus értelemben vett progresszív rockzenét. A szcéna sokat köszönhet az olyan zenekaroknak, mint például a Dream Theater, akik többnyire a prog rock alapvetések munkásságából táplálkoznak, de a…

Tavaly októberben jelent meg az 1984-ben elstartolt floridai death metal alapvetés, a Kam Lee énekes vezette Massacre negyedik soralbuma (kritikánk ITT olvasható), és máris itt van tőlük egy újabb anyag EP formátumban, a négy dalt tartalmazó, tizenöt perc játékidejű "Mythos".

Kevés olyan egyedi és azonnal felismerhető hangzású banda létezik ma a színtéren, mint a Tom S. Englund énekes-gitáros vezette svéd progresszív metal csapat, az Evergrey. Ez egyaránt köszönhető a frontember fantasztikusan karakteres hangjának, illetve a zenekar kiforrott dallamvilágának.

Az idén frissen alakult finn Misaligned zenekar nem vesztegette az idejét, már meg is jelentette debütáló albumát, a "Colours"-t. Az anyag jelenleg csak digitális formában elérhető, de ez nem von le semmit a minőségéből.