Igazán nem szeretnénk a Rozsdagyár olvasóit az Internet mélyrétegeiben megbúvó mindenféle mocsokkal szórakoztatni, de a Tico névre hallgató sárgafejű amazon papagáj és gazdája, Frank Maglio produkciója egész egyszerűen elképesztő.

Szeretem az őszinteséget, utálom a képmutatást. Az új Bongzilla-lemez kapcsán írtam le múltkor, tetszik, hogy a srácok felvállalják önmagukat és nem akarnak másnak mutatkozni, mint amilyenek valójában. Itt van hát egy újabb szimpatikus csapat, akik szintén nem kozmetikázzák szét a valóságot.

A sivatagi rock koronázatlan királyai, a Kyuss egykori zenészei, Brant Bjork és Nick Oliveri immáron másodszor fogott össze, hogy továbbvigye a Kyuss örökségét. 2010-ben Kyuss Lives! név alatt hoztak össze egy bandát, melyben rajtuk kívül John Garcia énekes és Bruno Fevery gitáros vettek részt.

A kétezres években, sőt talán még az elmúlt évtized elején is legfeljebb a metal underground berkeiben ismert és elismert magyar Thy Catafalque formáció és annak egyszemélyi vezetője, Kátai Tamás mára amolyan hivatkozási ponttá vált itthon. Afféle Charles Simonyiként vagy magyar származású Nobel-díjasként szoktunk rá hivatkozni, hogy igen, ilyet is tudunk, ilyen is van nálunk és óhatatlanul ehhez a produkcióhoz hasonlítjuk a magyar rock/metal csapatok aktuális teljesítményét, én legalábbis biztosan.

Nagyon örülök a Kedvencek Temetője rovat megszületésének, mert így elfeledésre ítélt remekművekről fújhatjuk le a port, és olyan albumokat tudunk a hallgatóság figyelmébe ajánlani, melyek annak idején nem kapták meg a kellő elismerést. Az amerikai Neurosis zenekar életművében tulajdonképpen csupa ilyen található. Adja magát a kérdés, voltak-e ők valaha is nagy kedvencek vagy szimplán csak feledésre ítéltettek valamilyen rejtélyes oknál fogva?

El kell keserítenem a S.O.D.-rajongókat, akik arra számítanak a cím alapján, hogy a banda nagy sikerű bemutatkozó albumát veszem górcső alá. A következőkben egész másról lesz szó.

A 2004-ben megalakult Komárom-Esztergom megyei death metal csapat, az Exodikon mögött nem egyszerű évek állnak: sokat (talán mindent) elmond a hazai extrém metal színtér helyzetéről, hogy egy demót és egy EP-t, illetve többszöri tagcserét megélő zenekar csak idén májusban tudta megjelentetni bemutatkozó nagylemezét "Árnyam útján" címmel a HammerWorld magazin CD-mellékleteként.

A győri Devoidra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy falfesték-bámulással töltötték volna ezt a több mint egy éve tartó pandémiás időszakot. Első albumuk, a "Fake Gleam" tavaly áprilisban jelent meg, és most kicsit több, mint egy év rátartással itt a második lemez, a "Dusk".

Nincsenek szavak...illetve muszáj, hogy legyenek, mert akkor nem tudnék nektek beszámolót írni a 2018 óta üzemelő győri Bipølaris zenekar (Németh Attila /Soma/ - ének, Kis Ádám - basszusgitár, Szűcs Dávid - dobok, Gede Adrián - gitár) első nagylemezéről, mely a "Sagittarius A*" címet viseli. A formáció a hardcore/progresszív metalcore vonalon mozog, a szóban forgó produktum pedig minden tekintetben kimagasló, még keresgélem az államat, az az igazság.

A kultikus norvég black metal csapat, a Mayhem “Atavistic Black Disorder / Kommando” címmel új EP-t jelentet meg július 9-én, melyen Discharge-, Dead Kennedys-, Rudimentary Peni- és Ramones-nótákat dolgoz fel saját stílusában. Azonban egy eddig közzé nem tett daluk is szerepel az anyagon (Voces Ab Alta), mely még a "Daemon" album munkálatai során íródott és került rögzítésre, de arról a lemezről végül lemaradt.