A norvég-német szimfonikus metal zenekar, a Leaves' Eyes az AFM Records gondozásában március 22-én "Myths Of Fate" címmel jelenteti meg legújabb stúdióalbumát, melyről most a Realm Of Dark Waves című dal klipje nézhető meg a hajtás után (a csapat 2015-ös és 2018-as lemezéről ITT és ITT írtunk kritikát).

Az amerikai southern rock banda, a Robinson-testvérek által vezetett The Black Crowes 15 év után új albumot jelentet meg "Happiness Bastards" címmel március 15-én, melyről most a Wanting And Waiting című előzetes kislemezdal hallgatható meg a hajtás után.

A 2015-ben megalakult görög stoner/doom formáció, az Acid Mammoth április 5-én készül megjelentetni negyedik sorlemezét a Heavy Psych Sounds kiadó gondozásában "Supersonic Megafauna Collision" címmel, melyről elsőként a címadó tétellel ismerkedhettek meg (a csapat előző két albumáról ITT és ITT írtunk kritikát). 

A black és a doom metal stílusjegyeit keresztező olasz frontcsajos formáció, a 2020-ban elstartolt Ponte Del Diavolo február 19-én jelenteti meg debütalbumát ("Fire Blades From The Tomb") a Season Of Mist gondozásában, melyről most a Covenant című dal videoklipje tekinthető meg.

Éjsötét feketefém Franciaországból: az 1994-ben megalakult black metal horda, a Merrimack hatodik stúdióalbuma ("Of Grace And Gravity") március 8-án jelenik meg a Season Of Mist jóvoltából, melyről most a második előzetes dal, a Dead And Distant Clamors hallgatható meg.

Bizonyára sokunkban élnek még kellemes emlékek a 2023-as év utolsó nyári fesztiváljáról, a Tábor Fesztiválról. Azt  már a rendezvény utáni hetekben lehetett tudni, hogy 2024 utolsó nyári hétvégéjén újra dübörögni fog a rock és a metal Alsóörsön. Reméljük, az időjárás is ugyanolyan kiváló lesz, mint legutóbb. Abban pedig biztosak is lehetünk, hogy a szervezők mindent megtesznek majd, hogy a rendezvény se veszítsen a szinvonalából.

Személyes véleményem szerint a legjobb hazai banda, így all time, a Watch My Dying. Pont. Az már önmagában megbecsülést érdemel, hogy a milliónyi tagcsere ellenére is minden egyes kiadványukkal képesek voltak elejétől a végéig konzisztensek maradni, de ami masszívan kiemeli őket számomra a mezőny többi csapata közül, az az, hogy azzal együtt, hogy milyen embertelen műfaji turmixról van szó, mégis mennyire sebészi precizitással és patikamérlegen kimérve születnek a dalaik.

2019-ben oszlott fel minden idők egyik legjelentősebb metalbandája, az amerikai thrash titán Slayer. Az akkori felállásból Tom Araya énekes-basszusgitáros a végleges visszavonulás mellett döntött, Gary Holt gitáros anyabandája, az Exodus ügyeire koncentrál, azonban Kerry King gitáros bejelentette, hogy a Slayer után is van élet számára.

Az utóbbi években kevés zenekarnak sikerült a metalszíntérről olyan fősodorbeli sikert elérni, mint a 2016-ban megalakult brit Sleep Tokennek. A névtelenségbe burkolódzó zenészek által alkotott csapat tavaly júniusban jelentette meg harmadik soralbumát "Take Me Back To Eden" címmel (kritikánk ITT, míg 2023 augusztusában megtartott budapesti koncertjük beszámolója ITT olvasható) és most olyan rekorddal álltak elő, melyet egyetlen pályatársuk sem volt képes még csak megközelíteni sem.

Már megmondani nem tudnám, hogy milyen indíttatásból, de az elmúlt hetekben végigmentem a kaliforniai DevilDriver életművén, és a tavaly megjelent utolsó lemez, a "Dealing With Demons, Volume II" lekapcsolása után összegeztem magamban, hogy ugyan amit tíz lemezen keresztül hallottam, az úgy általában véve tök jó (Dez eredeti zenekaránál, a Coal Chambernél meg fényévekkel sokkal jobb, bocsi), de tipikusan az az életmű/koncepció, mely esetében nem vagyok benne biztos, hogy még tíz lemezt ki tudna termelni magából. Az utolsó három-négy album így is elég izzadságszagú lett, hiába van mindegyiken legalább két-három jobb dal.