Ez bizony az, aminek kinéz! Nem kell semmi rosszra gyanakodni, mert teljesen egyértelmű, hogy ez a lemez messze esik a kellemes élmény fogalmától. S hogy mennyire bestiális zenét szállít nekünk az első megjelenését az elmúlt napokban világra szabadító Beast Music, arra csak azt lehet mondani, embert próbáló még a kiadvány végighallgatása is (nemhogy az újrajátszása), de képtelen lennék lepontozni vagy ócska zajongásnak minősíteni, mert az értéktelennek tetsző felszín mélységében valódi értékeket látok.

Mostanra lassan két hónapja tart a szociális távolságtartás; ez esetemben legalább három vagy négy elmaradt koncertet jelent, egy átlagos hónappal számolva. És bár a koncerteket valamelyest helyettesítik a karanténkoncertek, frissen kiadott élő DVD-k, és különféle Skype-os kollaborációk (ezek közül személyes kedvencem a Jinjer és a Suicide Silence tagjainak közreműködésével kiadott Nirvana-feldolgozás), egyvalamit semmi nem tud helyettesíteni: a koncertek utáni elmaradhatatlan rockdiszkót.

Az emberek többsége szereti, ha pontosan tudja, hogy mit kap a pénzéért. A félreértések elkerülése érdekében fontosak a helyes meghatározások, ugyanis a zsákbamacskát vagy a félrevezető felcímkézést csak kevesen tolerálják. A zeneiparban is célszerű ezt komolyan venni, mert nagyon nem mindegy, hogy melyik stílusirányzat zászlaja alá helyezünk el egy zenekart és annak munkásságát. Mondjuk 2020-ban ennek már nincs akkora jelentősége, hiszen a neten bele tudunk hallgatni szinte mindegyik új albumba, de régebben egy-egy lemezkritika segítségével tudtunk csak tájékozódni ezekről a dolgokról.

Elég volt csak egyetlen pillantást vetnem a seattle-i Greyhawk debütáló albumának borítójára, és rögtön tudtam: ezzel a kritikával jól fogok szórakozni. Legalábbis ha valaki 2020-ban van annyira tökös, hogy bemutatkozó lemezének borítójára lángoló kardú harcost, D-kosaras tűzdémont és egy szárnyaló sólymot rakjon, az egészen biztosan nem fog csalódást okozni.

Végre teljes szívből lelkendezhetek egy stoner banda nagylemeze felett, és külön öröm, hogy ez a számomra kedves görög 1000mods. Három évvel ezelőtt bekampóztak engem az Electric Carve videóval, mely ugyan nem egy bombaerős dal, mégis tiszteletreméltó helyre tette fel a bandát képzeletbeli ranglétrámon. A mai napig van benne valami, ami elevenné teszi, ami kiemeli a tucattermékek közül. Mint ahogy a zenekar sem egy sablonos társulás, nem egy tipikus három riff/nótánkénti közhelyes megoldásokkal próbálkozó alakulat.

A 2001-ben létrejött és a Trevor Strnad énekes, valamint Brian Eschbach gitáros-dalszerző által vezetett amerikai death metal alakulat, a The Black Dahlia Murder két dolog miatt is kiemelkedik a színtérről. Egyrészt a frontember személyében egy igazi, elkötelezett metalfanatikust ismerhettünk meg az elmúlt két évtizedben, aki szinte historikus érdeklődéssel és gyűjtőszenvedéllyel van megáldva a fémzene minden rezdülésével kapcsolatban.

Augusztus 7-én érkezik az EarMusic kiadó gondozásában a legendás, stílusalapító brit hard rock csapat, a Deep Purple új stúdióalbuma "Whoosh!" címmel. A most kihozott lemezelőzetes dal, a Man Alive pedig az emberiség kihalását követően egyedül életben maradt férfiról szól, aki megtapasztalja a bolygó és az élővilág újraéledését.

Április 20-án "Mutass valami ujjat" címmel jelent meg a Helo Zep! legújabb nagylemeze. A trió már ismert a hazai rockéletben, hiszen többek között játszottak/turnéztak már a Tankcsapda, az Alvin és a Kowalsky meg a Vega zenekarokkal is. Ezúttal a címadó tételt nézhetjük meg, méghozzá koncertfelvételek kíséretében (a csapat 2017-es nagylemezéről ITT írtunk).

Hivatalossá vált, ami eddig is sejthető és előrelátható volt, csak eddig szinte egyetlen koncertszervező sem merte egyértelműen kijelenteni: a kormány mai bejelentése szerint augusztus 15-ig minden 500 fős látogatottságot meghaladó tömegrendezvény megtartása tilos, azaz értelemszerűen semmilyen fesztivál, nagyobb lélegzetű koncert vagy stadionturné-állomás nem kerül megrendezésre.