Friss dallal jelentkezett a Courtney LaPlante énekesnő és Mike Stringer gitáros-dalszerző vezette kanadai metalbanda, a Spiritbox. A Soft Spine című tétel igencsak karcosra sikeredett: hogy aztán ez egy új album előszele-e, az egyelőre nem ismert (a csapat 2021-es debütalbumáról ITT írtunk kritikát).

Hét évvel ezelőtt lett öngyilkos Chester Bennington, az amerikai nu metal csapat, a Linkin Park frontembere (erről ITT írtunk részletesen). A rajongókat felcsigázó több hetes várakozásnak vetett most véget a zenekar, amikor a YouTube-on és az Instagramon élőben bejelentkezve jelentette be, hogy friss albummal, női énekessel és új dobossal tér vissza (az együttes utolsó korongjáról ITT írtunk kritikát).

Vannak olyan csapatok, akár nemzetközi, akár hazai szinten melyeknél egy-egy új kiadvány előtt elég csak beleszagolni a levegőbe, már kilométerekről érezni lehet, hogy nem tud olyan lapjárás kialakulni, hogy rossz, vagy akár csak átlagos, oké album jelenjen meg. Számomra a Watch My Dying pont tökéletes példa.

Vannak olyan stílusházasítások, melyeket egyszerűen képtelen vagyok megszeretni. Ezek zöme a különböző black metal fúziók. A black metalnak nagyon sajátos világa van, úgy zeneileg, mint hangulatilag. Teljesen mindegy, hogy melyik alstílus, de a fojtogató, nyomasztó, sötét összkép adott. Innentől kezdve, rengeteg próbálkozás után sem tudtam megkedvelni az olyan számomra kicsit torzult verziókat, mint a folk-black, vagy a black-heavy, illetve a black-thrasht.

A szimfonikus metal színtér egyik meghatározó alakja, a Delain jelentős átalakuláson ment keresztül 2022-ben. E változások után fél évvel látott napvilágot legutóbbi nagylemezük, a "Dark Waters" (kritikánk ITT olvasható), amely egyben a zenekar új énekesnőjének, Diana Leah-nak a debütálását is jelentette. 

Az igazán jó zene, véleményem szerint, elgondolkoztatja az embert. Minél érdekesebb dolgokon, annál jobb. A Mudfield zenekar idén márciusban kiadott lemeze pedig kifejezetten messzire vitte a gondolataimat: vajon lehet-e, akár sok-sok éves szakmai háttérrel, objektíven megítélni egy zenét? Úgyhogy a következő cikkünkben erre a kérdésre is szeretnék választ találni, nem csak arra, hogy jó album lett-e a „Fehér zászló”.

Képzeljük el azt, hogy a '80-as éveknek sosem lett vége: mintha csak valamiféle kozmikus zárvány vagy anomália miatt az élet úgy folyt volna tovább, mint egy hézagmentes, változó, azonban annak a legendás évtizednek a törvényszerűségei által determinált valóság. 1989 után nem 1990, hanem az 1989(1)-es év következett volna, majd 1989(2) és így tovább, a végtelenségig.

A fiatal hazai metalbandák egyik legszorgalmasabbika a Nest Of Plagues: rendszeresen jönnek ki az újabb dalaik, a koncertezésben sem aprózzák el a dolgokat, harmadik soralbumuk pedig alig két év után érkezik szeptember 6-án "Hellsolation" címmel (előző lemezük kritikája ITT olvasható).

Utolsó állomásához érkezik az idei Fülesbagoly Tehetségkutató-sorozat. A hagyományokhoz híven a záróeseménynek Martonvásár ad otthont, ahol fesztiválfellépéseket, stúdiózást, lemezkiadást és Elefánt előtti koncertezést is nyerhetnek a zenekarok. A döntő szeptember 15-én lesz, és még lehet nevezni az együtteseknek.

Szeptember 5-én jelenik meg az idén alakulásának 25. évfordulóját ünneplő Watch My Dying új albuma, az "Egyenes kerülő". A zenekar a májusban nyilvánosságra hozott Napköszörű után második felvezető dalként a Fedetlen lépés című szerzeményhez készített videót, ezúttal is a No Total Films csapatával, de teljesen más koncepcióval, mint legutóbb.