A kanadai progresszív, technikás metalcore csapat, az I See Aura új dallal jelentkezett Pyramid Sky címmel 2020-as bemutatkozó EP-jét követően. A dal arról az összeesküvéselméletről szól, miszerint az ég csak egy hologram és az emberiség csak kísérleti alany egy elképzelhetetlenül fejlett idegen civilizáció tervében.

A tavaly tavasszal kiadott - megjelenésének hetében a Mahasz Top 40-es lista 1. helyén nyitott - "Legyen X" albumról ezúttal a Szakíts, ha bírsz! dalhoz készített videoklippel jelentkezett az I’m Dorothy. A kisfilm érdekessége, hogy dupla főszerepet vállaltak benne a zenekar tagjai.

Sosem csináltam nagy titkot abból, hogy a black metal számomra a metalszíntér egyetlen olyan alstílusa, mely képes fejlődni, valami váratlant húzni és valódi újdonsággal vagy meglepetéssel előállni. A fémzene többi területe (természetesen tisztelet a kivételnek számító zenekaroknak) mintha az Idétlen időkig című filmben élné mindennapjait és azon versenyezne, hogy ki tudja száznegyvenedik alkalommal újravenni valamelyik Entombed-, Slayer- vagy éppen Pantera-albumot.

A nyár egyik legütősebb bulijára kerül sor augusztus 1-én a Barba Negrában. A Cobra Agency, a K2 Agency, a H-Music, a Rock 1, a Barba Negra és a Fesztivál FM szervezésében  közös headliner bulival érkezik a Kreator és a Biohazard, vendégük pedig a Terror lesz.

Annak ellenére, hogy a Satanika viszonylag hosszabb múlttal rendelkezik a színtéren, ezidáig elkerülte a figyelmemet. Őszintén megmondva ez a név sem tipikusan figyelemfelkeltő, meg aztán elnézve ezt a trash filmeket idéző borítót, nem sok jóra számítottam. A közhely, miszerint sose a külsőségek alapján ítéljünk, most is megállja a helyét. A "Horde Of Disgust" nem egy kiemelkedő alkotás, de mindenképp pozitív csalódás.

A végtelenségig lehetne vitatkozni azon, hogy a 2013-ban elstartolt kanadai heavy/doom/hard rock formáció, a Lüger csupán egy Motörhead/Trouble-klón vagy ennél azért jóval több.

Nemrég jött szembe velem a hír, hogy négy jelöltre szűkült a Hunor-program keretein belül kiválasztott magyar űrhajósjelöltek listája. Mivel személyes érintettségem is van a programban, így nagy figyelemmel követtem a mostanra nagyjából egy éve tartó kiválasztási folyamatot, és most arra gondoltam, mi is lehetne méltóbb ünneplése a négy továbbjutott játékosnak, mint egy igazi jó klasszikus, rozsdagyáras tízes lista? Ugyanis ha az élet bármilyen problémát gördít elém, azt vagy egy excel táblázattal, vagy egy tízes listával oldom meg. Következzen tehát a tíz kedvenc világűr tematikájú dalom!

Elöljáróban annyit szeretnék mondani, hogy komoly kétségeim voltak azzal kapcsolatban, hogy írjak-e erről a lemezről. Aki nem érti, hogy miért, annak felvázolom. A Host lényegében két ember, a Paradise Lost gitárosának (Greg Mackintosh) és énekesének (Nick Holmes) az agyszüleménye. Az egésznek nem titkolt célja a Lost '97-től 2002-ig tartó korszakának a megidézése, de nem az anyabanda keretei között.

A (jelenleg) szimfonikus black metalban utazó, 1995-ben megalakított finn ...And Oceans története három részre különíthető el. Kiadtak két nagylemezt a melodikus feketefém jegyében, majd beszivárogtak a zenébe az indusztriális elemek és ezeket vegyítették a black metallal a következő két albumon. 2005-ben aztán megszűntek létezni mint ...And Oceans és Havoc Unit név alatt folytatták tovább.

Ha van valami, amit eddigi közel 30 évem alatt megtanultam, hogy beleáshatod magad bármennyire is a saját szubkultúrádba, mindig lesznek oldalai, rétegei, melyek elmennek melletted. Ez nem azért van, mert nem voltál elég alapos, vagy nem érdekelt volna eléggé az adott témakör, csak egyszerűen az adott vetülettel soha nem keresztezik egymást az utaitok. Nálam ilyen a stoner metal.