Hát, 2020 nem volt egyszerű év és ezzel még szinte semmit sem mondtunk. Most leginkább azért kell szorítanunk, hogy a koronavírus-járvány lecsengésével - talán valamikor 2021 tavaszán - többé-kevésbé visszaállhasson a koncertipar a normál vetésforgójába, de leginkább, hogy a hazai rock/metal bandák, melyek amúgy is igencsak kínkeserves körülmények között működnek, egyáltalán talpon maradjanak addig, ne unjanak bele a parttalan küzdelembe és ne akasszák szögre a gitárt végleg.

Az eddigi évekhez hasonlóan (korábbi összeállításaink ITT és ITT olvashatók) most is elkészítettük aktuális magyar toplistánkat: furcsa módon ez nem is volt nagyon nehéz, mert a zenekarok a fellépések kiesésével inkább a stúdió felé vették az irányt és sorra jöttek ki a színtér minden szintjén a legkülönbözőbb lemezek, melyekből most a Rozsdagyár hagyományaihoz illeszkedően színes és változatos válogatást hoztunk össze.

12. hely: ECLIPSE OF THE SUN - Brave Never World

Az Eclipse Of The Sun a gótikus doom/death metal egyetlen hazai képviselője. Kapásból tudjuk sorolni a stílus legnevesebb bandáit: korai Paradise Lost, My Dying Bride, Anathema. A csapat zeneileg leginkább a brit triumvirátus '90-es évek eleji produkciójához áll legközelebb: Szöllősi Dániel énekhangja a tiszta, érces vokál és a deathes hörgés között váltakozik, a szintetizátornak csak színező szerep jutott, a fő hangsúly a gitárokon van az atmoszféra megteremtésében. Nyolc tétel ötven percben: az Eclipse Of The Sun a "Brave Never World" lemezen tulajdonképpen vegytiszta doom/death metallal állt elő (a lemezkritika ITT olvasható). 

11. hely: GHOST TOAST - Shape Without Form

A Ghost Toast tulajdonképpen ugyanazon a zenei csapásirányon halad előre már a kezdetektől fogva: ének nélküli, modern progresszív rock/metal, agyas riffek és gitárjáték, ambient-jellegű szintetizátoros/sampleres betétek, világzenei elemek és narráció használata, valamint a mögöttes háttérvilág, az inspiráció gyakran filmekből és irodalmi vonatkozásokból ered. Mindezekből azonnal világossá válhat bárki számára, hogy ez a muzsika nem azonnal hat: figyelni kell rá, időt kell neki adni és nem igazán lehet háttérzeneként hallgatni (a lemezkritika ITT olvasható).

10. hely: DEVIL SEED - Devil Seed

A doom szcénán belül létezik egy érdekes vonulat, mely szintén jelentős népszerűségnek örvend: ez pedig nem más, mint az énekesnővel felálló, okkult szövegvilággal operáló, a '70-es évek rockzenéjével átitatott doom metal. Itthon szinte nagyítóval kell keresni a tisztán ilyen zenét játszó és valamelyest népszerűséget elért bandákat, de az utóbbi vonalhoz sorolhatóval még nem találkoztam. Ezidáig: ugyanis a 2017-ben megalakult, epikus doom metalt játszó budapesti Devil Seed február 13-án megjelentette azonos című debütalbumát (a lemezkritika ITT olvasható).

9. hely: TRIDENT - Beat

A közel húsz év után újjáalakult és 2016 óta újra működő berettyóújfalui Trident modern, grunge-elemekkel alaposan megpakolt metalt játszik, visszakacsintva a kilencvenes évek első felének zenéjére, Papp Norbert személyében pedig az egyik legszuggesztívebb magyar frontembert találták meg (a lemezkritika ITT olvasható).

8. hely: AJNA - Rengeteg

A 2010-ben megalakult kondorosi Ajna instrumentális, pszichedelikus progresszív rockot játszik: az egész lemezt áthatja egy enyhén darkos atmoszféra. Merengős, kissé elszállós, mély, fejhallgatót, nyugalmat, teljes elszigeteltséget és átszellemülést igénylő instrumentális rockzene. A korong telis-tele van érzelemmel, kifinomult hangszeres játék jellemzi, nincsenek rajta öncélú virgázások: abszolút nemzetközi szint, sallangmentes, komoly anyag (a lemezkritika ITT olvasható).

7. hely: NADIR - The Final Requiem For A Helpless World

Véget ér a huszonhét éves múltat felmutató hazai doom/death metal csapat, a Nadir pályája: utolsó meghajlásként, mintegy a kötelező tiszteletkört megfutva még november 19-én kiadták az ezen a néven megjelent hetedik soralbumukat. Magyarországon ők művelték ezt a nálunk igencsak sanyarú sorsú stílust talán a legmagasabb színvonalon és kétségtelen tény, hogy a szigorú muzsikához tökéletesen passzoló szövegvilágot és tematikát alkottak (a lemezkritika ITT olvasható).

6. hely: KIES - Nincs az a sor, amibe szívesen beállnék

A kecskeméti punk rock csapat, a KIES valamit kegyetlenül eltalált: olyasmit, ami fájóan hiányzik a magyar rockszíntérről. Korosztály-specifikus (a pályakezdő fiatalok érzéseit és életkörülményeit bemutató), hihetetlenül frappáns szövegeivel, valamint a dallamos, könnyed poppunkkal és az agresszívebb, hardcore-alapú szigorral végigvezetett, de mindvégig átkozottul fülbemászó dalaival pontosan arra a résre mozdultak rá, melyet az összes hazai brigád nagy ívben elkerül, mert bár egyszerűnek tűnik a feladat, de abba már mégis mindenkinek beletört a foga (a lemezkritika ITT olvasható).

5. hely: THE HELLFREAKS - God On The Run

A budapesti The Hellfreaks végig pörgős, dinamikus, tempós darabokkal dobálózik. A zenéjük a pop-punktól keményebb, de mégis bőven dallamos: tíz energiabomba kapott helyett az alig valamivel több, mint félórás anyagon és ahogy véget ér a korong, azonnal indíthatjuk is újra azt, mert kegyetlenül hallgattatja magát, tulajdonképpen gyógyszerként lehetne felírni depresszió ellen (a lemezkritika ITT olvasható).

4. hely: KALAPÁCS - Világvégre

Idén húszéves a 2000-ben afféle Pokolgép-mellékprojektként indult Kalapács, mely Kalapács Józsi saját neve alatt futó, teljes értékű rockegyüttesként működik már az első hivatalos soralbumuk, az "Ösztön" óta. A banda ezúttal valóban egy afféle karrier-összegző, esszenciális zenekari albumot készített. Mintha a klasszikus heavy metal több bandájának hangulata, megoldása is megidézésre kerülne a legendás frontember interpretációjában, egyéni előadásmódjában (a lemezkritika ITT olvasható).

3. hely: OMEGA DIATRIBE - Metanoia

A "Metanoia" nyugodtan odatehető a nemzetközi megjelenések mellé. Hatalmas klisének tartom úgy jellemezni egy hazai banda teljesítményét, hogy arról senki sem mondaná meg, honnan származik, de jelen esetben az Omega Diatribe valóban szintet lépett. Fogós, zúzós, de ízig-vérig mai modern metal anyaggal jelentkeztek: az album kapcsán semmibe sem lehet belekötni. Extrém adrenalinlöket, fogós dalok, változatos témák és hatások (a lemezkritika ITT olvasható).

2. hely: ØRDØG - Ø3

Nincs mit ezen körbejárni: baromi jó anyag lett a "Ø3", érzésem szerint a banda eddigi legerősebb állásfoglalása ez. Teljesen egyedülálló egyébként, amit az Ørdøg a magyar rockszíntéren nyújt: fogós, húzós, modern metal ez, mentes az extremitástól, egy szebb és jobb korban még sláger is lehetne némelyik szerzeményükből, ráadásul olyan színvonalú, a jelen magyar valóságával foglalkozó magyar dalszövegekkel, melyeket nagyítóval sem találunk sehol itthon (a lemezkritika ITT olvasható).

1. hely: THY CATAFALQUE - Naiv

Az új korong egyfajta letisztult, klasszicista megközelítésű anyag, mely nyugodtabb, szelídebb, mint elődei voltak. A magyar népzenei elemek még hangsúlyosabban vannak jelen és olyan társstílusok elemei is felbukkannak itt, mint a dzsessz, a pop-rock vagy éppen az elszállósabb ambient. Ez a fajta eklekticizmus azonban egyrészt már ismerős és elvárt lehet minden Thy Catafalque-rajongó részéről, másrészt mindez olyan szerves egésszé áll össze, hogy egyetlen másodpercre sem szálazhatók szét a különböző alkotóelemek (a lemezkritika ITT olvasható).