
Nagyon bírom és széles vigyorral az arcomon élvezem, amikor egy ősöreg stílus veteránja amúgy félvállról, szinte félgőzzel csapja szét a színtér fantáziátlan kópiabandáit. A thrash metal újvonalas progresszív csapatai jelentik a szcéna utánpótlását és továbbfejlődési útját, ez kétségtelen (Vektor, helló!), de azért a thrash az aranyéra legszebb pillanataiban mindig is az agresszióról szólt, nem pedig az intellektuális önmegvalósításról. És hiába erőlködnek a nyeretlen csikók a szakmányban történő (eufemisztikusan szólva) átdolgozásokkal, azért a nagy öregek tudják ezt a muzsikát még mindig csuklóból kirázni.








