Videológia-rovatunk több ízben is megújult: most már nem csak zenészek, hanem olvasók/rajongók is mondhatnak véleményt az általunk kiválasztott vagy akár a kedvenc videoklipjeikről. De a hazai rock/metal szcéna bármely területéről szívesen szemezgetünk, ha a Videológiáról van szó. A mostani részben például a rockújságírás (Ric$ & Green, HammerWorld) és a podcast (Ric$Cast) világában tevékenykedő úriembernek, Szénégető Richárdnak a véleményét olvashatjátok.

Szinte nincs olyan nap a Rozsdagyárban, hogy ilyen vagy olyan apropóból meg ne említenénk a legendás ’90-es éveket. Lassanként ugyanakkora jelentőségűvé válik ez az évtized, mint amilyen a rock klasszikus hőskorszakának számító ’60-as évek voltak. Jól tudjuk, a Woodstock körüli években ez a műfaj a virágkorát érte. Olyan ikonikus előadók érkeztek a színtérre, mint Jimi Hendrix, Santana, vagy a Black Sabbath, és a lista a végtelenségig folytatható… A kilencvenes évek elejének dübörgésében pedig a metal térhódítása tükröződött: népszerűsége csúcsára érkezett a Metallica, a Guns ’N Roses, az Iron Maiden, az AC/DC, és megjelentek a grunge sztárjai is, valamint az egész színtér egy hihetetlen erős, robbanásszerű változáson ment át.

Új dallal jelentkezett a budapesti metalcore csapat, az Inhale Me. A Renegade című dalra készített klipet maga a zenekar forgatta a harmadik hullám miatti teljes lezárás alatt és Sergey Stovba (Northlane, Being As An Ocean, stb.) vágta. 

A szeghalmi Mudfield ősszel jelenteti meg harmadik soralbumát (2019-es "Sárrét" című korongjuk kritikája ITT olvasható). Most előzetesként a Szív című új daluk kapott klipet.

Az Ez csak Rock and Roll című Beatrice-feldolgozással jelentette be, majd a két hete megjelent Sorsszerű című új dallal mutatta meg Dodo, hogy miképp is fest a zenekar jövője, és az élet a Dorothy után. I’m Dorothy néven egyelőre vendégekkel készültek dalok, a legutóbbi videó végén azonban nyilvánvaló vált, hogy hamarosan teljes lesz a felállás. A friss klipes dalban most bemutatkoztak az új arcok is, a Kitörölhetetlen videója ismét Hajnal Ádámmal és Epos Tomival (ST3VIDEO) készült. 

Múlt pénteken jelent meg "Vadak" címmel a Kátai Tamás vezette hazai avantgárd metal csapat, a Thy Catafalque tizedik soralbuma a Season Of Mist kiadó gondozásában (lemezkritikánk ITT olvasható), melyről most A kupolaváros titka című tétel kapott gyönyörű, az éjszakai Budapestet bemutató klipet, melynek érdekessége, hogy az első olyan videó, melyben a zenekarvezető szerepel (a Kátai Tamással tavaly ősszel készített videointerjúnk ITT tekinthető meg).

Egy metalzenekar sikerességének fokmérője lehet, hogy mennyire elismert az együttes a saját műfajának rajongóin kívül. Azaz, hányan ismerik a csapat nevét azok közül, akik egyébként nem hallgatnak kifejezett kemény muzsikát? Ha a válasz a sokan, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy az a banda már elérte azt a státuszt, melyről megalakulása idején álmodozott. Ide sorolható az AC/DC, a Metallica vagy az Iron Maiden - ezeket a neveket még azok is ismerik, akik talán életükben nem hallottak tőlük egyetlen felvételt sem.

Már csak egy hetet kell aludni, és kezdődik hazánk legnagyobb punk/rock/metal fesztiválja Dunaújvárosban, a Szalki-szigeten. A jelenleg is fennálló helyzet miatt sajnos az idei Rockmaraton is kútba esett, de a szervezők - nem eléggé dicsérhető módon - úgy döntöttek, hogy megrendezik a Rockmaraton kistestvérét, a Metal Factory fesztivált.

1969-ben a Rolling Stones altamonti rockfesztiválon adott koncertje közben megkéseltek egy fiatal férfit a rendezvény biztosításáért felelős Hells Angels motorosbanda tagjai, mely esemény sötét foltként vonult be a rockzene történelemkönyvébe.

Ugyan nem tartozik éppen a Rozsdagyár fő profiljába a Fear Factory gyökereiből táplálkozó, cybertechno/djent műfajban jeleskedő Mechina zenekar Chicago városából, mégis érdemes egy kis kikacsintással megvizsgálni legutóbbi albumukat, mert van benne valami nem hétköznapi. Mint ahogy az egész Mechina-jelenség túlzás nélkül rendhagyó produkciónak nevezhető. Kár lenne, ha ez a lemez is magyar kritika nélkül maradna, csakúgy, mint a másik nyolc, melyeket a csapat 2004-es megalakulása óta megjelentetett. Mellőzésük és ismeretlenségük fő oka abban rejlik, hogy valamennyi albumuk kiadó nélkül, saját vállalkozásban, vagyis tokkal-vonóval egyéni úton került a nagyközönség elé.