Következzék most egy igazi kuriózum! Bár néha minket is lenyűgöz egy-egy rajongó széles körű tájékozottsága az adott műfajon belül, mégis előre prognosztizálható, hogy e cikk nyomán sokan csak a fejüket vakargatják majd. Összeállításunk gyümölcse egy parádés kis lista olyan thrash metal albumokról, melyek annak idején méltánytalanul kevés figyelmet kaptak, pedig minden szempontból ott lett volna helyük a magazinok lemezlistáinak élén.

Nemrégiben az öcsém elküldött nekem egy zenei darabot a Heavy túra című – metalosok számára egyébként erősen ajánlott – filmből, mondván, tudnék-e neki valami hasonló bandát ajánlani. Én a kapott mintát természetesen rögtön analizáltam, és arra következtettem belőle, hogy kedves fivérem a blackened death vonalán szeretne elindulni. Jómagam nem vagyok túl jártas ebben a műfajban, úgyhogy első körben csípőből a Behemoth-ot ajánlottam neki. Ha azonban az Aspidium „Harmageddon” című lemeze nem csak ez év áprilisában jelenne meg, ezt is nyugodtan hozzácsaphattam volna az ajánlathoz.

A könnyűzenei szakma összefogására és a magyar könnyűzenét szeretők segítségére és támogatására számít a #mertkelladal kampány. Tudatos zenefogyasztással, több magyar dal hallgatásával és lejátszásával plusz költségek nélkül lehet támogatni és segíteni a magyar könnyűzenét ebben a nehéz helyzetben.

„Stoner metalnak titulált, de egyébként nagyon nehezen bekategorizálható formáció a Missouri állambeli Hyborian” írta Chris még februárban, amikor néhány mondattal meghallgatásra kínálta a csapat új lemezéhez készült videót, a Driven By Hungert. Valami hasonló motoszkált bennem is, amikor a Kansas Cityből származó trió teljes anyagát végighallgattam. A Season Of Mist gondozásában megjelent album műfaji megjelölése hivatalosan progresszív sludge metal, amibe elég sok minden belefér, a tépett, csúszkáló gitártémáktól a zúzós darálásig, a hanyag, alteros hangképzéstől az öblös ordításokig.

A Wishbone Ash története egészen 1969-ig nyúlik vissza, ekkor alapította ugyanis a zenekart a The Empty Vessels-ből érkezett Martin Turner (basszusgitár/ének) és Steve Upton (dobok), akikhez kicsivel később csatlakozott Andy Powell (gitár/ének), valamint Ted Turner (gitár).

Szinte már menetrendszerűen érkezett meg idén az egykori Manowar gitáros, a magyar származású Ross The Boss újabb nagylemeze. A legendás csapatból 1988-ban kivált zenész 2008-ban tért vissza a metalszíntérre, miután a punk rockban utazó The Dictators nevű formációját meghatározatlan időre félretette. A Ross The Boss Band három lemez után ("New Metal Leader" - 2008, "Hailstorm" - 2010, "By Blood Sworn" - 2018) ismét elérkezettnek látta az időt egy ízig-vérig old school metallemez kiadásához.

A Your Last Wish egy kanadai thrash/death formáció Montreálból, és az idén februárban megjelent "Eradicate" a harmadik nagylemezük. Az együttes még 2003-ban alakult, azonban azóta számos tagcsere történt, s ma már az alapítók közül senki nem tagja a csapatnak. A jelenlegi felállás tehát úgy döntött, tovább viszi a nevet, annak ellenére, hogy Roxana Bouchard énekesnő érkezése alapvetően a banda profilját is megváltoztatta. Hiszen voltaképpen rá, az ő különleges hangadottságaira épül az egész produkció.

Immár a negyedik résszel folytatjuk a hazai metal underground színtér különböző (sajtós és kiadós) szereplőit bemutató sorozatunkat (a korábbi három cikk ITT és ITT és ITT olvasható). A mostani cikkben az idén tizenöt éves Neverheard Distro kiadó vezetőjét, Káger Balázst kerestük meg kérdéseinkkel. 

Chris Spencer (ex-Unsane) - gitár/ének, Jim Coleman (ex-Cop Shoot Cop) - billentyűk/samplerek, Chris Pravdica (ex-Swans) - basszusgitár, és Phil Puleo (ex-Cop Shoot Cop, ex-Swans) - dob: ez a négy rutinos úriember alkotja a nemrégiben megalakult Human Impact nevű zenekart, mely elérkezettnek látta az időt bemutatkozó nagylemezének megjelentetésére. Ha a borítóra vetünk egy pillantást, úgy érezhetjük, hogy a tagok a jelenlegi nemzetközi helyzetre reflektálnak meglepő gyorsasággal, ugyanis a hanghordozó 2020 március 13-án jelent meg, de a valóság az, hogy a szóban forgó előadók zenei világa járványok és vírusok nélkül is kifejezetten sötét és rideg.

A spanyol River Crow nevű zenekar elsősorban arról nevezetes, hogy 2018-as első lemezükön nem kisebb név, mint maga Eddie Vedder énekelt, egy frappánsan hangzó álnév alatt… Na jó, ez nem egészen igaz. De ha valaki meghallgatja ezt a lemezanyagot, bizonyára aláírja a megállapítást, miszerint nem áll annyira messze ez a bevezető a valóságtól… Csak egy kicsit igazítanunk kell a megfogalmazáson, és máris nem lódítunk akkorát: olyan hatása van az egésznek, mintha maga Eddie Vedder vette volna magához a mikrofont, hogy egy jóval izmosabb, erősebb, hogy azt ne mondjam metalosabb közegben is kipróbálja magát.