Rendkívül tanulságos dolog egy zenekar új albumának megjelenésekor elolvasni korábbi anyaguk lemezkritikáját. Sokszor meglepő szembesülni múltbeli véleményünkkel, de azért az esetek nagy többségében két-három évvel később is megáll az, amit akkor gondoltunk. Nos, a veterán amerikai thrash/power metal banda, az Overkill tizenkilencedik soralbuma február 22-én lát napvilágot "The Wings Of War" címmel a Nuclear Blast kiadó gondozásában és tulajdonképpen szó szerint ide lehetne másolni a 2017-es korong recenzióját (lásd ITT). 

Teljesen ledöbbentem, amikor azzal szembesültem, hogy még nem ismerem a Pensèes Nocturnes nevű, francia avantgárd/black metal együttest. No nem azért, mert akkora headline-erekről van szó, hanem mert mindig is érdeklődéssel figyeltem a francia metalszínteret: az egy albumot megért, zongora alapú, screamo-s My Own Private Alaska mindig a szívem csücske volt, de tinédzserkoromban nagyokat headbang-eltem a pécsi buszon ülve a Black Bomb A-ra is. Viszont azt a stílust, amit a Pensèes Nocturnes nyom – nevezzük az egyszerűség kedvéért cirkusz metalnak – egyenesen hivatásomnak tartom, és éjt nappallá téve hallgatom, a kiváló Stolen Babies, a The Venetia Fair, vagy, az igazi nagykutya, a Dog Fashion Disco együttesek tolmácsolásában. Úgyhogy a Pensèes Nocturnes új, szám szerint hatodik stúdióalbuma, a "Grand Guigol Orchestra" termékeny talajra hullott nálam.

Hogy a gyakran nekem szegezett, „Hol találsz te ilyeneket?” kérdést rögtön az elején megválaszoljam: éppen Londonban, egy röhejesen kicsi és sötét klubban vettem részt életem koncertjén, amikor a körém sűrült, erősen multinacionális összetételű, együttessel együtt üvöltő/vonyító/dallammal már meg se próbálkozva ordító közönségből kihallottam, hogy valaki zavarba ejtően szépen énekel. Olyannyira, hogy nem sokára azon kaptam magam: tinédzserkori kedvenceim helyett már inkább az ő hangjára figyelek az akusztikus számok alatt.

Február 15-én megjelent a görög Rotting Christ "The Heretics" című 13. sorlemeze. A Season of Mist gondozásában kiadott tízdalos korongról most a Dies Irae című tétel szöveges videóját nézhetjük meg (a 2016-os "Rituals"-ról készített lemezismertető ITT olvasható).

A Metal Blade gondozásában március 29-én érkezik "The Valley" címmel az amerikai deathcore brigád, a Whitechapel új albuma (előző lemezük kritikája ITT olvasható). Most a When A Demon Defiles A Witch című tételre készült látványos és erősen korhatáros klip tekinthető meg a hajtás után.

Új klippel jelentkezik a Tündérvese. Az Arkadaşlarımla című dalukhoz forgattak, ami még a debütáló lemezükön szerepel. A zenekar eltűnésének oka, hogy már javában írják az új album számait.

Évszázadnyi minőségi zene és önfeledt életigenlés - erre készülhetünk a Harley-Davidson Open Road Festen. A szülinapi bulisorozatnak is beillő alkalom ugyanis összesen 100 év ünnepe lesz, hiszen a 20 éves fesztivál színpadán egymást váltják majd 10, 30 és 40 éves jubileumot ünneplő zenekarok.

Legalább harminc éve visszatérő vád a magyar könnyűzenészekkel szemben, hogy előszeretettel nyúlnak le külföldi - főleg nyugati - kollégáiktól dallamokat, esetleg komplett nótákat is. Ez a probléma természetesen nemcsak Magyarországon áll fenn, hanem rendszeresen jelentkezik a legnagyobb sztárok esetében is: ezeknek az ügyeknek igen gyakran bírósági tárgyalás a vége, ahol szakértők bevonásával döntik el, hogy valóban történt-e plágium. Most az egyik legnagyobb magyar rockzenekarral, a Beatricével szemben merült fel hasonló kérdés.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy az 1995-ben megalakult svéd progresszív metal csapat, az Evergrey neve egyet jelent a minőséggel. Sokak szerint a zenekar első tíz éve és az akkor kijött albumaik jelentették az aranyérát: ekkor még Tom.S. Englund bandája sokkal inkább közelebb állt a power, mintsem a prog-metalhoz és a kifejezetten dúdolható, gyakran AOR-jellegű dallamoknak és refréneknek jóval nagyobb szerepe is volt zenéjükben.