Vannak emberek, akikre azt szoktuk mondani: előnyükre öregednek. Ugyanez az állítás néha együtteseknél is megállja a helyét. Itt van például a Wake és legújabb lemezük, a júliusban megjelent “Thought Form Descend”. A kanadai csapat klasszikus grindcore-ral kezdte karrierjét még 2009-ben, és egészen az előző, 2020-as albumukig tartották is magukat ehhez a stílushoz. Azonban a két évvel ezelőtti “Devouring Rain”, de még pontosabban a legfrissebb “Thougt Form Descend” már inkább a blackened death territóriumán mozog. És milyen jól teszi!

Még a márciusi HammerWorld-magazin CD-mellékleteként jelent meg a hazai kvázi-szupergroup, a Tulpa bemutatkozó nagylemeze "How To Create ..." címmel, mely a korábban általuk kiadott két EP anyagát gyúrta egybe, felfrissített, kompakt hangzással és kicsit megvariált dalsorrenddel. 

Lassan lecsengenek a szabadtéri bulik, a nyári fesztiválok. Azonban a szeptember is tartogat jó néhány, zeneileg is sokszínű és változatos koncertet. Reméljük, az időjárás is kegyes lesz a szabadtéri programokhoz.

Ha hozzám hasonlóan valaki a '90-es évek első felében élte késő-kamaszkorát és kora fiatalságát, ráadásul szétalázta az agyát is a hajnalig tartó rockdiszkókban és egyetemi bulikban, akkor a Rage Against The Machine - Faith No More - Red Hot Chili Peppers szentháromság olyan mélyen ette bele magát a homloklebenyébe, hogy onnan már senki sem fogja még acélvésővel sem kiszedni.

Szerintem nincs olyan zenerajongó (műfajtól függetlenül), aki ne kapná fel a fejét egy-egy szupergroup megjelenésére. Fémzenén belül ez az elmúlt néhány évtizedben majdhogynem bevett formagyakorlat lett, elég csak olyen csapatokra gondolni, mint legutóbb a The Halo Effect, a Muderdolls, a Bloodbath, vagy az A Perfect Circle.

Idén ünnepeli az Omega Diatribe a tizedik aktív évét, amit egy "My Sphere" címet viselő exkluzív digitális EP-vel koronáznak meg. A kiadvány társproducere és a keverésért/maszteringért felelős embere ismét a dán Tue Madsen volt, akinek a munkájával anno sikerült bezsebelniük a 2018-as HangSúly Zenei Díjazáson "Az Év Legjobb Stúdióprodukciója" díját a harmadik, "Trinity" címet viselő lemezükkel.

Átkozottul nehéz bekategorizálni a 2014-ben elstartolt egyesült királyságbeli Conjurer (Dan Nightingale - gitár, ének, Brady Deeprose - gitár, ének, Conor Marshall - basszusgitár, Noah See - dobok) nevű formációt. A hivatalos források szerint doom/sludge/post-metalt játszanak, én leegyszerűsíteném mindezt simán csak extrém metalra, mert túl sok az összetevő, de a lényeg, hogy kicseszett súlyos és sötét muzsika.

Szombaton, amikor visszaértem a fesztiválra, végre sikerült szereznem egy műsorfüzetet. Azt hiszem, a szállás-mizéria mellett a naponta elfogyó programfüzet volt az egyetlen, a látogatók számára érzékelhető, de tulajdonképpen elhanyagolható szervezési probléma. De van internet, illetve a Mátra ezen részén nem igazán. Azért minden megoldható, ha akarjuk.

A zenekar történetében először teljes magyar nyelvű számmal jelentkezett a hazai alternatív metal csapat, a 2007-ben megalakult Ann My Guard, a dalra készült klip pedig máris megtekinthető a hajtás után.

Az éjszakát a kocsimban töltöttem.Vettem ugyan sátorjegyet a Mátra-táborba, de a sátrat nem vertem fel. Volt némi gebasz a szállásfoglalások körül: új rendszer, kapkodás, a szobák pillanatokon belül elkeltek. A Mátra-kempingben jólesően tiszták a vizesblokkok, de az éjjelek túl zajosak.