Az amerikai The Breathing Process lassan már húsz éve nyomul a színtéren. Kezdetben metalcore muzsikát játszottak, de hamar váltottak a stíluson. Elkezdtek billentyűs hangszereket használni, valamint extrémebb black és death metal elemeket beépíteni a produkcióba. A végeredmény egyfajta szimfonikus/melodikus blackened deathcore massza.
Továbbra sem csillapodik a COVID-19 pandémia a világon, rengeteg együttes, előadó menetrendjét borítva. A mai napon a holland Epica jelentette be, miszerint újabb koncerthalasztásokra került sor.
Vannak olyan fixációk, melyek sosem múlnak el, ellentétben azon időszakkal, melyhez e fixáció kötődik. A francia Komodor láthatóan és hallhatóan a '70-es évek (ezen belül pedig a The Doobie Brothers) megszállottja: "Nasty Habits" című debütalbumuk december 17-én jelenik meg a Soulseller Records gondozásában.
A francia modern metal csapat, a Resolve debütalbuma november 26-án érkezik "Between Me And The Machine" címmel az Arising Empire kiadó égisze alatt. A zenekar jövő tavasszal pedig Európa-turnéra is indul a Landmvrks, a Ten56 és a Glassbone társaságában. Most a Forever Yours című daluk klipjével lehet ismerkedni.
Az olasz pszichedelikus stoner rock csapat, a Prehistoric Pigs november 26-án hozza ki a Go Down Records gondozásában új albumát "The Fourth Moon" címmel, melyről most a címadó tételre készült, kellően elborult klip nézhető meg a hajtás után.
Az idén negyedszázados lengyel black metal horda, a Black Altar az Odium Records kiadó gondozásában jövő januárban jelenteti meg “Deathiah Manifesto” címmel a norvég black/thrash formációval, a Vulture Lorddal közös megosztott kiadványát. Most a Sacrilegious Congregation című tétel felnőtteknek szóló klipje nézhető meg a hajtás után.
Egy éven belül immár a második tagcsere történt az 1989-ben létrejött zalaegerszegi death metal banda, a Monastery soraiban. A nyáron érkezett Lédeczi Zsolt (Türböwitch, Paragon Zero) váltotta elődjét, Frytzet, az ő helyére pedig most Kovács Roland érkezett (a bandával készült interjú ITT, míg az idei visszatérő EP kritikája ITT olvasható).
A Weaver-testvérek által 2003-ban létrehozott amerikai black metal csapat, a Wolves In The Throne Room (az övék az egyik legkirályabb zenekarnév a színtéren, valljuk be) már elég jelentékeny pályát futott be: habár a stílusukból adódóan mindenféle fősodorbeli népszerűség elkerülte őket, lemezeik színvonala kiszámíthatóan magas, illetve elég egyedi és egyéni megközelítéssel vannak jelen a szcénában.
Nagyon bírom és széles vigyorral az arcomon élvezem, amikor egy ősöreg stílus veteránja amúgy félvállról, szinte félgőzzel csapja szét a színtér fantáziátlan kópiabandáit. A thrash metal újvonalas progresszív csapatai jelentik a szcéna utánpótlását és továbbfejlődési útját, ez kétségtelen (Vektor, helló!), de azért a thrash az aranyéra legszebb pillanataiban mindig is az agresszióról szólt, nem pedig az intellektuális önmegvalósításról. És hiába erőlködnek a nyeretlen csikók a szakmányban történő (eufemisztikusan szólva) átdolgozásokkal, azért a nagy öregek tudják ezt a muzsikát még mindig csuklóból kirázni.
Az Escape My Shadows egy 2020-ban alakult, lendületes, fiatal tagokból álló modern metal formáció. Már az induláskor saját dalokkal foglalkoztak és egy év alatt megírták első nagylemezüket, melyet 2021 elején rögzítettek és decemberben fog napvilágot látni. A zenekar debütáló dala és videoklipje, a Hiába, augusztus közepén jelent meg, ezt követte szeptemberben egy újabb klip, a Szavak nélkül.
