A magyar szimfonikus metal csapat, a Taleteller debütalbuma 2020 őszén érkezik "The Path" címmel, melyet az "Aurora" című kislemez előz meg. Ma pedig máris meghallgatható ennek címadó tétele a klippel együtt a hajtás után.

Mégis mit lehetne mondani egy ilyen ember lemezéről? De most komolyan… Merjek róla bármi negatívumot írni? Bár ami azt illeti, írnék én, ha tudnék. Mert ez nem annyira bátorság kérdése, nyilván el lehet mondani minden kritikát kulturált keretek között, de hát Joe Satriani… Pfff… A mesterek mestere. Egyszerűen nem lehet belekötni. Sok minden megtörténhet ezen a bolygón, leszállhat egy kis zöld lényekkel teli űrhajó a Stonehenge-re vagy új állatfajt fedezhetnek fel a bálnák orrlyukában, vagy ehető papír zsebkendőt hozhatnak forgalomba a kínaiak, minden képtelenség simán előfordulhat, de hogy Satriani rossz zenét játsszon, az teljesen kizárt.

Teljesen véletlenül futottam bele a kanadai Jupiter Hollow zenekarba: sosem hallottam még felőlük, pedig a két szemtelenül fiatal zenészből álló csapat már 2015-ben megalakult és a június 12-én szerzői kiadásban megjelent "Bereavement" már a második soralbumuk a 2017-es debüt EP ("Odyssey") és a 2018-as bemutatkozó nagylemez, az "Ahdomn" után.  

Megijedni azért nem kell, hiszen nem az UFÓ-k lepnek el bennünket, hanem a Korubaan együttes Invasion szöveges videójának a premierje érkezett el.

2020 júniusában rég nem látott kiadós esőzés alá került Magyarország nagy része. A helyenként eltérő intenzitású és mértékű eső sokszor viharos gyorsasággal csapódott le az égből, és olyan is volt, hogy napokon át alig akart elállni. Ebben a hosszúra nyúlt zivataros időszakban talán sokaknak eszébe jutott egy-egy számára kedves zeneszám, amely így vagy úgy az esőhöz kötődik. Most, hogy a napfényes idők újra ránk köszöntek, talán érdekes lehet körülnézni, hogy a rock világában kit hogyan érintett meg az eső, vagyis melyek azok a dalok, melyek legjobban fejezik ki a szerzők/előadók érzelmi viszonyulását ehhez az időjárási jelenséghez.

Amennyiben ma, 2020-ban valaki azt mondja, hogy indusztriális metal, akkor első körben biztosan az olyan zenekarok fognak mindenkinek beugrani, mint a Combichrist, a Fear Factory vagy a legjellegzetesebb példa, a Rammstein. De mindennek el kellett kezdődnie valahol. A hely Chicago, az év 1981, amikor is a kubai születésű Alejandro Ramírez Casas (továbbiakban Al Jourgensen) úgy döntött, hogy megalapítja Ministry névre keresztelt bandáját. Ekkor még fogalma sem volt róla, hogy évekkel később mit szabadít a világra és hány, később kultikussá váló zenekarra lesz hatással a kezdetben new wave, szinti-popnak induló agymenése. Eddigi pályafutása alatt a csapat nem kevesebb mint 14 albumot termelt ki magából, melyek közül a legutóbbi a 2018-as "AmeriKKKant", melyről kritikánkat ITT találod. Jelen cikkben azt a nem kis munkát vállaltuk magunkra a Rozsdagyárral, hogy sorba rendezzük ezt a 14 korongot a legrosszabbtól a legjobbig. 

A melodikus death metal vonalon legutóbb a német Horrizon "World Of Pain" című lemeze (kritikánk ITT olvasható) tarolt nálam igazán: az egy olyan tartalmas és színvonalas produktum volt, melyhez hasonlót azóta sem hallottam abban a stílusban (persze ez nem azt jelenti, hogy nem is létezik ilyen, maximum nem keresztezték egymást az útjaink). A 2007-ben alakult Josh Dummer vezette egyszemélyes amcsi zenekar, a Buried Realm is a melo-death csónakban evez, de a BR esetében már nem érzem azt a fajta átütő erőt, mint a Horrizon szerzeményeit illetően.

Ausztrália az elmúlt évtizedben számtalan deathcore csapattal gazdagította a metal színterét: ezek közül sok eltűnt a süllyesztőben, azonban néhány bekerült a szcéna ismertebb nevei közé. Thy Art Is Murder, Make Them Suffer, The Red Shore, Headwound the Pony, Iconoclast, I Valliance, Boris the Blade, A Night in Texas és a sor gyakorlatilag a végtelenségig folytatható.

A budapesti hard rock/metal csapat, a Soulfur csupa fiatalból áll, akik a tanulás mellett a zenélést is magas óraszámban művelik, többek közt Kristóf, a zenekar egyik gitárosa írt nálunk jó pár cikket az elmúlt években. 2018-ban jelent meg az első kislemezük "eternity" címmel, melyről ITT írtunk. Azóta kiegészültek, öt tagúvá bővültek Varga Benedekkel és így készült el egy évvel ezelőtt a Fish don't talk című dal, amihez a napokban kaptunk egy friss szöveges videót.

A nemzetközi tagsággal felálló és számtalan ismert metalzenészt is soraiban tudó, egykor paródiazenekarként indult Brujeria most a koronavírusról és a karanténidőszakról forgatott egy kellően idióta klipet.