Gyönyörű napra ébredtek múlt pénteken a Rockmaraton Facebook-oldalát követők, hiszen egy sokat sejtető bejegyzés került ki hazánk legnagyobb metalfesztiváljának oldalára. Történetesen egy flyer, melyen a Rockmaraton XXX felirat díszelgett és mellé egy idézet, hogy "a remény Főnixként kel fel az összetört álmok hamvaiból" és hogy további infók érkeznek vasárnap. Vasárnap aztán meg is történt a bejelentés, hogy 2024. július 11. és15. között újra a rocké, a metalé és a punké lesz a főszerep Dunaújvárosban, a Szalki-szigeten.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az 1989-ben megalakult svéd doom/death metal formáció, a Johan Edlund vezette Tiamat pályafutása nagy részét az útkeresés határolta körül. De annak is nagy a valószínűsége, hogy a zenekarvezető éppen aktuális hangulatának, lelkiállapotának megfelelően módosult rendre az irányvonal. Egy azonban biztos: a banda ez idő alatt olyan klasszikus albumokat pakolt le az asztalra, melyeknek dallamfüzérei évtizedek óta itt csengenek a fülünkben.

Lassan már hozzászokhatunk, hogy minden egyes Ektomorf-korong egyfajta újrakezdés: nincs ez másként most sem és bizony a mezőkovácsházi, Farkas Zoli vezette banda életében az egyetlen állandó dolog a folyamatos változás. Mégpedig szó szerint: a december 8-án érkező "Vivid Black" album ismét menetrendszerűen hozza a meglepetéseket (előző két lemezük kritikája ITT és ITT olvasható).

Megmondom őszintén, egyre jobban irritál az a jelenség, amikor egy death metal banda előkotorja a klasszikus Entombed-lemezeit, fogja a HM-2-es pedálokat és pofátlanul lemásolja a stílusalapítókat. Sajnos rengeteg ilyen csapat garázdálkodik már a színtéren, olyanok, melyek nyugodtan átnevezhetnék magukat Entombed-tribute zenekarnak.

December 8-án az AFM Records gondozásában "Vivid Black" címmel érkezik a Farkas Zoli vezette Ektomorf tizennegyedik soralbuma, melyről most a You And Me című erősen nu metalos tétel hallgatható meg a hajtás után (a banda előző két korongjáról ITT és ITT írtunk kritikát). 

A hazai dallamos death metal vonal egykori zászlóshajója, a mosonmagyaróvári Casketgarden gitárosa, Tóth Balázs, azaz BalashToth egy ötszámos EP-vel rukkolt elő, mely a streaming-szolgáltatók felületein debütált november 2-án "Anti-Life" címmel.

A Fu Manchu és a Yawning Man zenekarok vég nélküli jammelgetéseinek fejezete tovább folytatódik: ezúttal a Big Scenic Nowhere néven futó projektjük jelentkezett új dallal, mely a Heavy Psych Sounds gondozásában 2024. február 2-án érkező "The Waydown" című album előfutára (a csapat előző korongjáról ITT találsz kritikát).

A Boston-i Final Gasp nagyon érdekes banda. A csapat pusztán pár éves és a mostani debütalbumuk, a "Mourning Moon" már az ötödik kiadványuk. Ők igazából egy már nagyon letűnt stílust igyekeznek feltámasztani, vagy legalábbis requiemet állítani neki, ez pedig a death rock. Akinek ez a műfaji behatárolás nem mond semmit 2023-ban, az nem lesz rosszabb ember a szememben.

Amikor kézhez kaptam a lengyel Dopelord új lemezének sajtópéldányát, akkor két dolog fogalmazódott meg bennem. Az első, hogy talán több időt kéne töltenem a stoner/doom zene társaságában, ugyanis egyre gyakrabban kötnek ki nálam ilyen alkotások, és még ennek ellenére sem tudnám azt mondani, hogy kifejezetten átlátnám ezt a stílust. A második, hogy most legalább egy olyan bandáról van szó, akiket azért hellyel közzel el tudok helyezni magamba.

A brit Sylosis kétségtelenül egy olyan zenekar, amelyet nem kell bemutatni. Egy több mint húsz éve aktív formációról van szó, melynek határozott zenei identitása van. Viszont az új albumciklus, amely az "A Sign Of Things To Come" megjelenésével veszi kezdetét, minden bizonnyal karrierdöntő lesz a Sylosis számára.