Az esős, borongós időszaknak, a hótakaróval borított tájnak az ezekkel együtt járó viszontagságok ellenére is megvan a maga szépsége, kiváló aláfestőzene lehet mindehhez a szomorkás dallamokkal átitatott doom metal például.

Még szerencse, hogy a rockzene sikerességének agóniája sem veszi el a kedvét a zenekaroknak, hisz annyi van már belőlük, hogy a színtér alapos tanulmányozása egész egyszerűen lehetetlen, itt már csak a promóció hatékonysága, a megérzéseink, illetve a véletlenek segítik a felszínre a szerencsésebbeket, bár ez azért merő túlzás egyik-másik banda esetében, ugyanis abból, hogy egy rockzenei szaklap hírt közöl vagy lemezkritikát ír róluk, talán még új húrkészletre sem futja.

Április 28-án jelenik meg a veterán japán brutalizátorok, az 1992-ben megalakult Defiled hetedik stúdióalbuma ("The Highest Level") a Season Of Mist kiadó gondozásában. A tokiói death metal csapat a Red World című dalhoz készített videoklipet (előző lemezük kritikáját ITT találod).

2021-ben jelent meg a Szecsődi Tamás vezette Summiteer debütalbuma, a "Wisdom Teeth", mely eléggé jó fogadtatásban részesült a rockzenei sajtóban (kritikánk ITT olvasható). Tamást a lemezről, a jelenről és a jövőbeli terveiről kérdeztük.

A melodikus death metal vonal olaszországi helytartói, az 1997-ben megalakult Graveworm április 28-án jelenteti meg tizedik soralbumát ("Killing Innocence") az AFM Records gondozásában, melyről most a We Are The Resistance című dalhoz készített videoklippel ismerkedhettek meg.

Ez igen! A 2018-ban elstartolt svéd progresszív doom csapat, az Ockra bemutatta első kislemezdalát a "Gratitude" munkacímen futó debütalbumáról, mely az Argonauta Records gondozásában fog megjelenni. A We, Who Didn't Know című kompozíció alapján az anyag esélyes az év albuma címre.

Az olasz black-death csapat, a The End Of Six Thousand Years május 18-án jelenteti meg azonos című friss EP-jét a Hypershape Records gondozásában, melyről most a Voidwalker című kellemesen depresszív tétel hallgatható meg a hajtás után.

Metalos körökben szeretünk feszülni, mint pók a lucernásban, hogy ki mennyire kemény zenét hallgat. Persze az, hogy mi számít keménynek, már egy nehezebb kérdés: lakossági műfajokból az ember ide sorolná mondjuk a black és a death metalt, de ahogy ezeket leírom, már látom is nyílni a brutális zenék nyúlüregét: blackened death, brutális death metal, deathcore, ésatöbbi… messzire vezet ez a járat, és valahol az üreg legmélyén fogjuk megtalálni a Dyoxidont.

Évek óta agyalok rajta, mi fogott meg annak idején annyira az Amplifier zenekarban - a brit banda dallamos, pszichedelikusba hajló, de inkább klasszikus rockot játszik, és én ezzel a műfajjal mindig úgy voltam, mint az angol konyhával - meh. De valamiért előző, 2017-es lemezük annyira magával ragadott, hogy a mai napig bármikor végigéneklem az egyórás albumot. Alig vártam, hogy új korongot adjanak ki, hogy írhassak róluk egy beszámolót (na meg persze újabb dalokat tudjak betenni tőlük a lejátszási listámba), és úgy tűnik, várakozásom végére értem, ugyanis a banda márciusban “Hologram” címmel kiadta hetedik nagylemezét.

Ördögi rítusok Olaszországból: április 14-én a Heavy Psych Sounds gondozásában jelenik meg a talján doomszterek, az 1782 harmadik soralbuma ("Clamor Luciferi"), melyről megérkezett a harmadik előzetes kislemez, a Black Rites ( a csapat előző korongjának kritikáját ITT találod).