A 2015-ben elstartolt brit Memoriam február 3-án adta ki ötödik sorlemezét a Reaper Entertainment jóvoltából "Rise To Power" címmel. A veterán death metal muzsikusok, egykori Bolt Thrower-, illetve Benediction-tagok mellé még 2020-ban új dobos csatlakozott Spike T Smith személyében és az új album is vele készült.

Már csak kevesebb, mint négy hónapot kell várni és 17. alkalommal is elstartol a határainkhoz legközelebb eső gigafesztivál, a Novarock. A fesztivál idén június 7. és 10. között kerül megrendezésre a szokásos helyén, Nickelsdorf mellett, egy köpésre a hegyeshalmi határátkelőtől. Az alap fesztiválbelépő 229,99 euró, napijegyet 114,99 euróért lehet váltani, de kényelmi igényeinknek megfelelően, különböző jegyártípusok közül lehet választani, amiről ITT tudtok tájékozódni.

Legyen az old vagy new school hardcore, jöhet. Mindig is szimpatizáltam azzal az attitűddel, melyet a szcéna képvisel: a zene és a szövegi tartalom általában pozitív energiákkal való feltöltődést eredményez nálam, ami jó, sőt!

Tulajdonképpen kétféle vélemény kering a stílusbeli felcímkézéseket illetően: az egyik tábor szerint szükség van rá, mert segíti eligazodni az embert a temérdek megjelenés között, terelget minket a komfortzónánk felé. Mások meg azt mondják, baromság az egész, csak összezavarja őket, semmi értelme, rockzene és kész.

2001-ben Martijn Westerholt kivált a holland Within Temptationből, egy évvel később pedig saját projektet indított Delain név alatt, amely csapat igen komoly változásokat élt meg az elmúlt 20 év során. Több tagcsere tarkította pályafutásukat, hol a dobos, hol a gitáros poszton, ám két ember végig fix maradt: a fent említett Martijn és Charlotte Wessels énekesnő.

Ha valaki - hozzám hasonlóan - a '90-es évek második felében alaposan rákattant a svéd dallamos death metal színtérre, akkor az In Flames megkerülhetetlen módon vált a kedvencévé. A banda a melo-death vonal megkérdőjelezhetetlen klasszikusait adta ki sorban egymás után ("Lunar Strain", "The Jester Race", "Whoracle", "Colony", "Clayman"), aztán a 2002-es "Reroute To Remain" koronggal kezdődően szép lassan átalakult az évek során egyfajta metalcore/alternatív metal hibriddé, ráadásul mára a zenekar tulajdonképpen Anders Fridén énekes és Björn Gelotte gitáros projektjévé vált, állandóan változó stúdiózenészekkel felvértezve. 

A műfaj kezdete óta a black metalt magányos farkasok uralják. Olyan egyének, akik elmossák a lángelmék és az őrültek közötti határokat, magányosan és akaratlagos bezártságban alkotva. A Bizarrekult szintén egy szólóprojekt, mely mögött a multihangszeres Roman V áll.

Egy olyan zenekar jelentkezett új lemezzel, amely csaknem öt évig volt tetszhalott állapotban. Marco Heubaum alapította a csapatot 1994-ben, azaz egy lassan 30 éve létező formációról beszélünk, amelynek első énekesnője Nicole Tobien volt, aki 1997-ben került a bandába, bár vele nem született egyetlen dal sem.

Soha nem voltam különösebben elkötelezett híve a metalcore-nak. Számomra ez mindig is az a műfaj volt, melynek ugyan megvannak a saját titánjai, de számomra soha nem tudta elsöprően igazolni a körülötte felgyülemlett felhajtást. Őszintén szólva képtelen voltam felfogni, hogy a pubertás elhagyása után hogy tud még valaki őszintén rajongani ezért a műfajért. Ezzel most nem a műfaj rajongóit szeretném megsérteni, de tény, a metalcore elsősorban a fiatalabb korosztálynak szól. 

Sok egyéb mellett azért is jó zenei újságírónak lenni, mert lényegében soha nem kell kutatni az új bandákat. Kézhez kapsz egy nagyobb adag promóanyagot, és teljesen biztos, hogy lesz benne legalább egy olyan, amiről egyébként halvány lila segédfogalmad sincs, hogy mi is igazából. Ez a tipikus zsákbamacska helyzet. Ilyenkor kellemes izgalom járja át az embert.