Hihetetlen, hogy már húszéves múltra tekint vissza az August Burns Red (későbbiekben ABR). Egyfelől azért, mert ennyi idő már nem kis teljesítmény egy zenekar életében, másrészről személyes vonulata is van: emlékszem, mikor 2005-ben berobbantak a "Thrill Seeker" albummal és én ugyan akkor és később…

A spanyol doom/post-metalos Ikarie két évvel a "Cuerpos En Sombra" debütáló album után most visszatért a trilógia középső darabjával, az "Arde"-val. Az első korong a fájdalomról szólt, az "Arde" az átalakuló dühről.

A Siege Of Power 2013-ban indult – First Class Elite néven – egy elvárások nélküli projektként. Röviddel egy megosztott album kiadása után hagyták meghalni, eltemették és majdnem elfelejtették, mígnem 2017-ben exhumálták a rothadó hullát. Ennek eredményeként már ezen a néven 2018-ban meg is…

Az amerikai progresszív death metal/deathcore zenében utazó Entheos legénysége két főre redukálódott az elmúlt évek alatt. Ugyanakkor ez mégsem okozott különösebb gondot abban, hogy a csapat elkészítse harmadik nagylemezét, a "Time Will Take Us All" névre hallgató bestiát.

Annak ellenére, hogy a Satanika viszonylag hosszabb múlttal rendelkezik a színtéren, ezidáig elkerülte a figyelmemet. Őszintén megmondva ez a név sem tipikusan figyelemfelkeltő, meg aztán elnézve ezt a trash filmeket idéző borítót, nem sok jóra számítottam. A közhely, miszerint sose a külsőségek…

A Cloudy Skies egy francia dreamgaze, atmoszferikus post-metal duó, melyet 2019-ben Lionel Forest (ének, basszusgitár, szintetizátor) és Nicolas Simon (gitár) hozott tető alá. Hiába friss ez a formáció, már jól összeszokott párosról van szó, mindketten korábban az Ambryo (2000-2009) és az Eyes Front…

A műfaj kezdete óta a black metalt magányos farkasok uralják. Olyan egyének, akik elmossák a lángelmék és az őrültek közötti határokat, magányosan és akaratlagos bezártságban alkotva. A Bizarrekult szintén egy szólóprojekt, mely mögött a multihangszeres Roman V áll.

A német Atrocity zenekar az elmúlt tíz évet az Okkult trilógia elkészítésének szentelte. Nem is kapkodták el az anyagot, hisz 2013-ban jelent meg az "Okkult I", 2018-ban az "Okkult II", idén pedig a befejező rész, mely nemes egyszerűséggel az "Okkult III" nevet viseli.

Az utóbbi időszakban az Ingested zenekar nem vesztegeti az időt, szinte évente jelentkeznek egy új lemezzel. Ez a gyakoriság egyáltalán nem megy a minőség rovására, sőt épp ellenkezőleg, csak úgy ontják magukból a remek anyagokat. Ez most sincs másképp, ugyanakkor az "Ashes Lie Still" korongot…

Mindig kétélű fegyver, ha egy inaktív zenekar hosszabb szünet újra összeáll és új lemezt készít. Egyrészről ott vannak a régi rajongók, akiknek meg kellene felelni, valamint ennyi idő után a színtér átalakul és kérdés, hogy mennyire találják meg benne a helyüket, hogy új fülekhez is eljusson a…