A thrashes, riffcentrikus, elementáris erejű dalokkal operáló hódmezővásárhelyi VolumeFeeder zenekarral beszélgettünk.

Idén ősszel már harmadik alkalommal kerül megrendezésre a Metal From The Modern Age koncertsorozat, ami lényegében már az ötödik alkalom, hogy a szervezők a Dürer Kert falain belülre viszik a hazai modern metal zenekarokat. Ezúttal a tavaszi felálláshoz nagyon hasonló jött létre, így ismét nyaktörő és súlyos buli lesz a Samas, LAY és Soulfur társaságában, a Karai Annával itt debütáló Tears of Kalival és az EDGE Records gondozásában aznap új albummal jelentkező Acid Victoriával (Facebook-esemény).

2012-ben hallhattunk róla először, hogy ismert magyar zenészek fogtak össze egy új progresszív metal zenekarban, mely At Night I Fly néven kezdte meg működését és a "September Kills" EP négy dalával mutatkozott be a közönségnek. A folytatás december 6-án érkezik: a "Mirror Maze" nagylemez kilenc új dalt fog tartalmazni, az Uriel pedig már szöveges videóval kísérve meg is hallgatható a kiadó Youtube-csatornáján, illetve digitális felületeken.

A műfaji megjelölések sokszor zavarba ejtenek. Nem is nagyon szeretem ezeket, inkább a magam füle után megyek. Itt van például az ausztrál Terra Mater, akik saját meghatározásuk szerint dallamos d-beat hardcore punkot játszanak neo-crust hatásokkal. Hát ha így, akkor így… ők tudják.

A II. világháború hetvennégy éve véget ért, de máig izgatja az emberiség kollektív tudatalattiját: nem tudunk szabadulni ettől a felfoghatatlan húsdarálótól, ezektől a napjainkra már szinte rajzfilmfigurákká egyszerűsödött és máig érthetetlen személyiségű nemzetiszocialista vezetőktől, a háborús rémtettektől és az egész korszak mitikus, éjfekete embertelenségétől. 

Gyönyörű billentyűs megoldások, meleg hangú akusztikus gitár, medveként brummogó basszus, és egy jól ismert hang… A The Flower Kings zenekar új lemeze nem okoz csalódást a progresszív rock kedvelőinek. Mindenkit megnyugtathatok, a minőségromlás ezeknél az uraknál ki van zárva! Nagyon összeszedett, sokszínű duplával jelentkeztek, némileg módosult felállásban.

Javában készül már a Gotthard új lemeze: svájci hard rock hősök idén nyáron vették fel a dalokat, a 2020-as év elején adják ki a friss nagylemezt, tavasszal pedig Budapestre is ellátogatnak, hogy élőben mutassák be nekünk legújabb zenéjüket. Az új album a 2017-es "Silver" lemezt és a "Defrosted 2" válogatást követi majd, a címe egyelőre nem ismert, de a következő hetekben bizonyára erre is fény derül. Addig is a "What I Wouldn’t Give" című videót ajánljuk a ráhangolódni vágyóknak:

A 2014-ben alakult budapesti Acid Victoria (Kiss Gergő - dobok, Lándor Gábor - basszusgitár, Mikus Mike - ének) saját elmondása szerint az általuk képviselt zenei stílus a hard/pop rock és psy rock vonalon mozog, szerintem meg inkább alternatív/stoner/fuzz. De kit érdekelnek a skatulyák, a lényeg, hogy jó zene legyen és kész. A srácoknak eddig egyetlen EP-je jelent meg 2016-ban, mely a "Massive Ejaculation" címet viseli (kritikánk ITT olvasható). Hatásaik pedig a következők: QOTSA, Kyuss, Primus, Type O Negative, Desert Sessions.

Mint ahogy szinte mindenben, a metalszíntéren is folyamatosan tűnnek fel, járnak csúcsra, majd mennek a süllyesztőbe újabb és újabb trendek. Rendkívül érdekes és tanulságos némi idő elteltével visszatekinteni arra, hogy mi uralta a szcénát tíz-tizenöt évvel ezelőtt, mi számított előremutatónak és megkérdőjelezhetetlen módon az akkor elképzelt jövő zenéjének. Sokszor csak a fejünket csóválhatjuk és kínosan röhöghetünk magunkban, főleg akkor, ha mi is elkötelezett követői és rajongói voltunk egy-egy ilyen zenei vonalnak vagy együttesnek.

Nemrégiben írtam az olasz Naga új korongjáról, mely a Spikerot Records égisze alatt jelent meg. Most itt van egy újabb gyöngyszem a Spikerottól, mely hasonlóan súlyos és elborult muzsikát játszik, mint a Naga.