Az ukrán modern-progresszív metalcore csapat, a Jinjer 2019-es "Macro" című harmadik albumának recenziójában azt írtam (lásd ITT), hogy az anyag jó másfél évnyi turnézáshoz biztosít majd muníciót. Well, mondja az angol ... A zenekar tavaly próbálta menteni a menthetőt egy koncertalbum kiadásával, majd kihasználva az üresen maradt naptárjukat, 2021 márciusában nekiálltak a végül augusztus 27-én a Napalm Records gondozásában megjelent "Wallflowers" című negyedik korongjuk felvételeinek.
A legutolsó koncertbeszámolómat kábé egy éve írtam egy szekszárdi WindMill-koncert apropóján. A véletlennek köszönhető, hogy a korlátozások részleges feloldása utáni nyitást követően ismét a WindMill szolgáltatta számomra elsőként az élőzenét, és szintén Szekszárdon.
Az elmúlt években immár másodjára szervezi az alapoktól újjá power/speed metal bandáját Peavy Wagner bőgős-énekes-zenekarvezető: a nyolcvanas évek közepén létrejött német power metal nagy négyesének (Grave Digger, Running Wild, Helloween, Rage) egyikeként indult anno a csapat, aztán az ezredforduló környékén ráálltak a szimfonikus hangszereléssel meghabosított vonalra és ez tartott ki egészen 2015-ig.
Hiába beszélünk zenekarról, ha csak egy ember felel a szövegekért és a zenei megoldásokért egyaránt. Persze akadtak olyan zsenik, ahol ez abszolút nem volt probléma (sőt, olykor a zenésztársak ötletei a gátló tényezők), de általánosságban véve hosszú távon ez inkább hátránnyá válik. Az egész kiismerhetővé, homogénné, unottá, értéktelenné válik. Nem mindenki olyan kreatív, mint amilyennek gondolja, de mint sok más, ez is szubjektív.
Akinek az Iron Mant meghallva csak és kizárólag a Marvel-univerzum vaspáncélba öltözött multimilliárdos szuperhőse jut eszébe, az jobban teszi, ha lép is tovább, aki pedig a Black Sabbath klasszikusát üdvözli benne, akár maradhat is, hisz kapcsolódási pont akad bőven. Kevesen vannak viszont, akiknek a Vasember egyet jelent az Al Morris III vezette marylandi doom metal bandával, az 1988-ban megalakult Iron Mannel.
Mindig bírtam, amikor egy adott zenekar tagjai külön szólóprodukciókat vagy projekteket működtetnek az anyacsapat pályája mellett: ennek egyik legjobb példája a zseniális brit progresszív rock együttes, a Genesis, melynek minden (!) tagja komoly karriert futott be vagy vált világsztárrá oldalági munkássága révén (Peter Gabriel, Phil Collins, Mike & The Mechanics, illetve Steve Hackett és Tony Banks remek korongjai).
Kedvenc világjárványunknak hála nagyon régen volt lehetőségem részt venni egy igazi jó döngölős metalkoncerten, emiatt tehát nagy lelkesedéssel, karanténból frissen szabadulva, negatív covid-tesztet lobogtatva indultam az Akvárium felé, ahol ígéretes felállás várt rám. Az estét a budapesti extrém metalos Eagle Has Landed nyitotta, őket követte a mára már klasszikusnak számító Nova Prospect Kecskemétről, a rendezvényt pedig a súlyos műfajok kedvelői által méltán elismert Omega Diatribe koncertje zárta. Izgalmakból tehát úgy tűnt, nem lesz hiány.
A finn Solacide neve elsőre teljesen ismeretlennek hatott, aztán ahogy jobban utánahallgattam a kvartett munkásságának, kiderült, hogy korábban már volt némi közöm hozzájuk. Egész pontosan a 2009-es "Baptized In Disgust" EP-hez. Aránylag ködös emlékek jöttek fel a csapattal kapcsolatban, de arra határozottam emlékszem, hogy az említett EP-ről a God On Fire című dal kimondottan tetszett.
Nu / modern metal, agresszív, mélyre hangolt, effektezett gitárok, énekfronton scream és rapesebb betétek, tiszta, fülbemászó refrének és elektronikus zenei elemek - például dubstep - egy anyagon: a Pennhurst első nagylemeze az októberi HammerWorld magazin CD-mellékleteként jelenik meg hamarosan. A rengeteg neves nemzetközi zenekarral dolgozó Sallai Péter (Sabaton, Hammerfall, Crematory, Accept) grafikájával készült “Őrizetlenül” első klipes dala, az Életek árán máris meghallgatható.
Az 1988-ban megalakult veterán New York-i death metal csapat, a Suffocation "Live In North America" címmel új koncertlemezt dob piacra a Nuclear Blast kiadó gondozásában november 12-én, melyről most a Funeral Inception élő verziója hallgatható meg. Ez a kiadvány jelenti egyben Frank Muller alapító frontember utolsó szereplését a banda kötelékében, mivel visszavonult a zenéléstől és helyére Ricky Myers érkezett.
