A hard rock valamikor 1993 környékén, a grunge berobbanásával kapott olyan gyomrost, melyet azóta sem tudott kiheverni. A stílus azóta tulajdonképpen halott: tetszik, nem tetszik, de egész egyszerűen kiment a divatból, mint a swing, a jazz vagy éppen a szinti-pop. Megfutotta a maga körét, de akkor végleg megszakadt az a közel harmincéves folytonosság, melynek során a sorra érkező zenekarok egymás munkásságára építkezve, azokat logikusan továbbfejlesztve írták meg a rocktörténelmet. 

Maradt még egy-két említésre méltó korong a tavalyi évből, melyekkel leginkább energia- és időhiány miatt nem tudtunk foglalkozni. Mivel csak nemrég rockoltuk át magunkat 2021-be, szerintem érdemes még egy kicsit a "vírus évének" második felében megjelent lemezek között böngészgetni.

A dallamos metalban utazó túrkevei Dream Combination az eddigi feldolgozásdalok után saját szerzeménnyel jelentkezett Álom címmel, melyre klip is készült.

Köddé vált címmel érkezett meg a Phrenia legújabb klipes dala a második nagylemezük előfutáraként, mely 2021-ben fog napvilágot látni.

Megjelent a Maeotis Tavaszünnep című friss dala, mely immár a második előfutára a jövő év folyamán megjelenő nagylemeznek. A videót Egri-Kiss Dávid (Nygmalion), az annak alapjául szolgáló grafikákat pedig a Grafit és Hamu műhely készítette. 

A koronavírusra tekintettel közönség nélküli koncertet rögzített a budapesti szmóker-metal zenekar, a Red Swamp az esztergomi Sportalsó klubban, ahol négy közönségkedvenc dalt vettek fel 2020 október elején, az NKA és a Hangfoglaló Program támogatásával.

A korábban nyilvánosságra hozott Shame Shame után újabb dalt tett közzé az amerikai hard rock banda, a Foo Fighters No Son Of Mine címmel a február 5-én a Columbia Records gondozásában "Medicine At Midnight" címmel érkező friss albumáról, mely a hajtás után meg is hallgatható.

Szerencsére 2020 a vírusnyavalya ellenére lemeztermés szempontjából kifejezetten erősnek bizonyult: bár szélvészgyorsan tűntek el a semmibe a promóció és a turnék elmaradása miatt a kijött stúdióanyagok, valamint az egész rock- és metalszakma került szinte légüres térbe, ami miatt valahogy súlya sem volt a megjelenéseknek, mindezek ellenére az idei albumok minőségére egy rossz szavunk sem lehet.

A doom és a stoner rokon műfajok. Mindkét stílusirányzat létrejöttében fontos szerepet játszanak a hetvenes évek: a Black Sabbath az alappillér, ám a stoner rock a Sabson kívül más '70-es évekbeli bandák munkásságából is jócskán merít (például Mountain, Jimi Hendrix). Aztán vannak, akik a doomot és a stonert összegyúrják és úgy alkotnak. Ilyen például az olasz Jahbulong is, akikről nemrég cikkeztem. Ebben az esetben a játékosság visszafogott, a csigatempókra és a súlyos riffekre fektetik a hangsúlyt leginkább a zenekarok.

Idén számtalanszor hallottam, illetve olvastam a politikai színtéren belül Brüsszelről, a hetes cikkelyről, valamint az ezzel kapcsolatosan vívott szimbolikus értelemben vett harcokról. Jöjjön most is valami hasonló, egy kissé megvariálva a dolgokat. Maradunk Brüsszelben, ahol egy heavy/power banda, az Iron Mask áll csatasorba a hetedik sorlemezük megjelenése alkalmával. Elég csak ránézni a 2002-ben elstartolt formáció új albumának borítójára és azonnal látszik, hogy bizony a politika sem marad ki a sorból.