Járványok, háború, energiaválság. Itt van rögtön egy hézagmentesen illeszkedő aláfestőzene mindehhez, melyet a 2015-ben megalakult norvég black metal horda, a Nordjevel szolgáltat nekünk, méghozzá a szeptember 23-án megjelent "Gnavhòl" című nagylemezükkel.

Ha elrugaszkodunk a hagyományosabb metalfelfogástól, találunk zenekarokat, melyek csak kapargatva közelítik meg a metalt vagy épp a rockzenét. Ilyen a norvég Maraton zenekar is, akik fúziós zenét játszanak és ebből csak egy összetevő a rockzene, annyira, hogy néha nagyítóval kell keresni, de ez még magában nem is lenne baj.

Új videoklip érkezett a Hooligans zenekartól, melyet a "Zártosztály" lemezük (kritika ITT) Káosz című dalához forgattak. A csapat szekszárdi koncertjéről készült beszámolónkat ITT, a dobossal, Kiss Endivel készült interjúnkat pedig ITT olvashatjátok. 

Az idén húszéves olasz progresszív metalcore brigád, a Destrage hatodik soralbuma szeptember 16-án érkezett meg "So Much, Too Much" címmel: annyi változás történt a banda soraiban, hogy kivált a basszusgitárosuk, Gabriel Pignata, azaz immár kvartettként folytatják a munkát, illetve otthagyták a Metal Blade kiadót és a 3DOT Recordings égisze alatt dolgoznak. A zenéjükben azonban mindez nem nagyon érződik: az egész lemez olyan, mint egy őrült zenei kaleidoszkóp, melyben ezernyi hatás összegződik valami egészen egyedivé.

A finn, holland és brit tagokat felvonultató zenekar legutóbbi stúdióalbuma "Human :II: Nature címmel" került boltokba 2020 áprilisában - kritikánk ITT olvasható.

Ahány ember, annyi ízlés, ahány ízlés, annyi zenei műfaj, és ahány zenei műfaj, annyi nüansznyi variáció létezik. Te például hogy szereted a hardcore-odat? Nyersen? Közepesen? Esetleg jól átsütve? A dán Hexis például feketén szereti - és úgy is tálalja.

Megjelent a tíz éves Anchorless Bodies harmadik nagylemeze "Lélekhozó eső" címmel, amelynek budapesti bemutatójára november 12-én kerül sor a Dürer Kertben.

Nem hittem volna, hogy egyszer az életemben eljön ez a vízválasztó pillanat. Emlékszem anno zsenge tinikoromban hallottam először (az akkor még) Eskimo Callboy néven futó formációról. Konkrétan a Jagger Swagger című dal okán. Nem mondanám, hogy imádtam, amit hallottam, a metalcore, főleg ebben a screamo-s megközelítésben már akkor is nagyon messze állt tőlem, viszont a refrénben feltűnő ex-Hollywood Undead énekes, Deuce miatt viszonylag hamar sikerült befogadni a hallójárataimnak.

Az Iron Maiden 2023 nyarán új turnéra indul Európában: a The Future Past Tour elnevezésű sorozat során a legújabb korongjuk, a "Senjutsu" olyan dalai is elhangoznak majd (az anyagról írt kritikánk ITT olvasható), melyet élőben még sosem játszott a zenekar, illetve az 1986-os "Somewhere In Time" lemezre is külön hangsúlyt fektetnek majd, természetesen az elmaradhatatlan egyéb klasszikus slágereikkel együtt. 

Mint a programajánlónkban is olvashattátok, hihetetlen mennyiségű koncerttel köszöntött ránk az október. Elő kell venni tehát a malacperselyeket, ha nem akarunk lemaradni a jó bulikról. Rögtön hó elején már bele is lehetett csapni a lecsóba, hiszen közös koncerten lehetett elcsípni a punk/pop/rock műfaj két népszerű zenekarát,  a Sum 41-t és a Simple Plant. Mindkét zenekar járt már nálunk többször is. A Sum 41-t nem is olyan régen, az idei Volt Fesztiválon láthattuk, de így egyben kifejezetten nagyszerű csemege volt a műfaj szerelmeseinek.