Februárban jelentette be a holland The Gathering, miszerint nyolc évvel legutóbbi nagylemezük, az "Afterwords" után új albumot készítenek. A formációt 1994 és 2007 között Anneke van Giersbergennel az élén ismerhettük, akit a norvég származású Silje Wergeland váltott kilépésekor.
2013-ban alakult a Massachusetts állambeli Bostonban a szimfo-metalos Seven Spires, élén az akkor mindössze 18 éves Adrienne Cowan énekesnővel. Első albumuk "Solveig" címmel került a boltokba 2017-ben, ezt követte 2020-ban az "Emerald Seas", szeptember 10-én pedig érkezett a harmadik korong, a "Gods of Debauchery".
Amikor már a hatszáznegyvennyolcadik pontosan ugyanolyan régisulis death, trve kvlt black vagy éppen klasszikusan cizellált, totálisan maníros és unalmas progresszív metal anyagot hallgatom, akkor bizony viszketni kezd a tenyerem és legszívesebben kalapáccsal zúznám szét a promólemezeket tartalmazó meghajtómat. Ilyenkor sürgősen feltúrom a gyűjteményem: véletlenszerű módon előrántott Neil Young, Suzanne Vega, Peter Gabriel, Pink Floyd, Lou Reed, Us3, Tears For Fears, Mother's Finest, Young MC, Talk Talk, meg még ki tudja, milyen muzsikák pörögnek napokig nálam, csak hogy rendesen kimoshassam az agyamat.
Nem gyakran kerül elő az Ómagyar Mária-siralom bármilyen vonatkozása a hazai metalszíntéren: a szegedi Boru második soralbuma szeptember 17-én jelent meg és a csapat ennek címéül a XIII. században íródott egyik legelső magyar nyelvemlék "Kyth wylag felleyn" sorát választotta, melyet mai átírásban Kit a világ féljen! mondatként lehetne értelmezni.
Egyre többször ütközök mostanában olyan lemezanyagokkal, melyek bár kétségkívül egy adott évtized rockzenei lenyomatai, viszont a produktumok szülőatyjai nem másolnak konkrét együtteseket, ami igazán dicséretes.
Ismét egy régi motoros metalcore csapat jelentetett meg új albumot. Már többször kifejtettem, hogy ez nem az én világom és nagyjából a stílust is úgy kerülöm, mint macska a vizet. Na, de ha már a sors így újra összehozott minket, akkor nézzük, mit nyújt most az Asking Alexandria.
Horváth Martina az elmúlt években szép lassan, szinte észrevétlenül a magyar metal underground jolly jokere lett: a Niburta és a Ghymes, illetve saját projektjei (Zombori, Mansur, Nulah) mellett leginkább a Thy Catafalque énekesnőjeként ismerhetjük. Az előbb említett formációkban a közös pont a zenei kísérletezés, a rockzenéhez való formabontó hozzáállás és a kikezdhetetlen minőség.
A holland Epica júniusban adott stream-koncertet "Omega Alive" elnevezés alatt, amely buli főleg februárban megjelent új stúdióalbumuk, az "Omega" (kritikánk ITT olvasható) dalaira épült, de természetesen felcsendültek régi kedvencek is.
Több mint egy év hallgatás után új stúdióanyaggal tér vissza a magát nemes egyszerűséggel óbudai pamfletpunkként definiáló zenekar, a Döbbenet. A háromszámos EP a "Gaz" címet viseli. Míg az előző két hanganyagra leginkább a kísérletező, útkereső hangzás volt a jellemző, addig ez a kislemez egy jóval érettebb, kiforrottabb anyag.
Az esztergomi hardcore / crossover brigád, a Cyd az idei tízéves jubileumhoz időzítve elkészítette legújabb ötszámos EP-jét, melynek címadó dalához készült most egy kisfilm.
