Az amerikai extrém progresszív metal brigád, az Aenimus vezetője, Seth Stone basszusgitáros jelentette be, hogy tizenhárom év után feloszlanak. A megszűnés emlékére egy búcsúdallal álltak elő Phoenix Rise címmel, mely máris meghallgatható a hajtás után (a zenekar előző lemezéről ITT írtunk kritikát).

A Peter Tägtgren vezette svéd indusztriális metal csapat, a Pain május 17-én a Nuclear Blast kiadó égisze alatt "I Am" címmel hozza ki legújabb soralbumát, melyről most az első kislemeznóta, a Go With The Flow klipje nézhető meg a hajtás után (a zenekar előző korongjáról ITT írtunk kritikát).

A francia post-black metal / shoegaze brigád, az Alcest a Nuclear Blast kiadó gondozásában hozza ki vadonatúj stúdióalbumát "Les Chants De L'Aurore" címmel, melyről most a L'Envol című csodaszép tétel klipje nézhető meg a hajtás után (a zenekar előző lemezeiről ITT és ITT írtunk kritikát).

Az olasz szimfonikus death metal csapat, a Fleshgod Apocalypse új dalt és videót tett közzé Pendulum címmel. Ez az első friss szerzeményük azóta, hogy a frontember, Francesco Paoli 2021-ben tragikus baleset szenvedett, miközben szenvedélyének, a hegymászásnak hódolt, melyet követően éveket vett igénybe a felépülése (a zenekar előző lemezéről ITT írtunk kritikát).

A svéd dallamos death metal csapat, a Dark Tranquillity a Century Media kiadó gondozásában augusztus 16-án "Endtime Signals" címmel hozza ki legújabb stúdióalbumát, melyről most a The Last Imagination című előzetes dal klipje nézhető meg a hajtás után (a banda előző albumáról ITT írtunk kritikát).

Szerintem a stoner és a grunge több ponton is keresztezi egymást, nyugodtan tekinthetünk úgy rájuk, mint rokon műfajokra. A Sabbath-alapú riffek, a vastag, karcos és torz hangzás, a tempók összecsengése és még sorolhatnám. Szóval, ha ezek a stílusok össze vannak eresztve, abból nagy baj nem lehet.

Sokadjára bizonyosodik be, hogy egy adott stílust csak azok tudnak hitelesen, szívből és autentikus módon játszani, de főleg abban a stílusban új dalokat írni, akik ott voltak annak a színtérnek a születésekor vagy éppen annak fénykorában alkottak. 

Nagyüzembe kapcsolt a Rockmaraton a fellépők nyílvánosságra hozatalában. Az elmúlt héten négy nemzetközi és négy hazai zenekart jelentettek be. Vasárnap újabb négy hazai névvel jelentkeztek, Kedden pedig három nemzetközi és két hazai hardcore csapatot jelentettek be.

Egyszemélyes atmoszferikus black metal produkció Oregonból - ennyit tudtam csak az Aureole új lemezéről, amikor az asztalomra került. Felemás gondolataim voltak: Portland zenei szcénája nagyon közel áll a szívemhez, de az atmoszferikus dolgoknak mindig úgy ülök neki, mintha egy közgazdaságtan előadást kellene meghallgatnom egy levegőtlen, homályos tanteremben. Mély sóhajjal nyomtam hát meg a lejátszás gombot a bő egyórás “Alunarian Bellmaster”-rel a lejátszóban.

Legendákról nehéz rajongóként írni, több szempontból is. Egyrészt, szinte lehetetlen levetkőzni a hozzájuk kötődő személyes élményekből táplálkozó elfogultságot, melyek miatt bármilyen kritika alapvetően csak torz lehet. Másrészt, ott lebeg a csalódás elkerülhetetlen, miazmás köde, melyet mindenki szeretne elkerülni: a csalódás ugyanis veszteséget szül, gyakran végérvényesen, visszamenőleges módon is.