Amikor már a hatszáznegyvennyolcadik pontosan ugyanolyan régisulis death, trve kvlt black vagy éppen klasszikusan cizellált, totálisan maníros és unalmas progresszív metal anyagot hallgatom, akkor bizony viszketni kezd a tenyerem és legszívesebben kalapáccsal zúznám szét a promólemezeket tartalmazó meghajtómat. Ilyenkor sürgősen feltúrom a gyűjteményem: véletlenszerű módon előrántott Neil Young, Suzanne Vega, Peter Gabriel, Pink Floyd, Lou Reed, Us3, Tears For Fears, Mother's Finest, Young MC, Talk Talk, meg még ki tudja, milyen muzsikák pörögnek napokig nálam, csak hogy rendesen kimoshassam az agyamat.