A stoner műfajnak nincs valami nagy zenei játszótere: nem igazán fér bele egy kis death, black, thrash, hardcore, indusztriális vagy éppen szimfonikus metal. A stílusidegen elemek azonnal tönkretennék az egészet. Ebből kifolyólag pedig marha nehéz kitűnni a sokezer stoner formáció közül.

Keserédes melódiák Olaszországból: a 2013-ban elstartolt dallamos doom/death metalt játszó római csapat, a Shores Of Null idén márciusban jelentette meg negyedik soralbumát "The Loss Of Beauty" címmel a Spikerot Records gondozásában (kritika ITT), melyről most a Darkness Won't Take Me című dalhoz készített videoklip tekinthető meg.

Áron András zenekara, a Lazarvs (2019-ig Apey & The Pea) idén tizennégy éves: a szigorúan triófelállásban alkotó csapat ötödik soralbuma augusztus 18-án jelent meg "Blackest" címmel és hogy sok-e vagy kevés ennyi idő alatt ennyi nagylemezt kihozni, az a jelenlegi iparági körülmények között gyakorlatilag már mindegy is. Az tény, hogy a banda mindegyik korongja igényes, tartalmas cucc, azaz a Lazarvs csak akkor jön ki valami újjal, ha azt tényleg érdemes megtenni.

Vadonatúj dallal és a hozzá készített videoklippel jelentkezett az Ossian. A Továbblépni című szerzemény az első előfutára a már készülő és a tervek szerint 2024-ben megjelenő új Ossian-nagylemeznek (a csapat előző albumairól ITT és ITT írtunk kritikát).

Az 1981-ben bemutatott, mára túlzás nélkül kultikussá érett film és annak zenéje a hazai rocktörténet egyik kiemelkedő momentuma. A maga idejében a filmzenét nem engedték megjelenni, arra egészen 1993-ig várnia kellett a közönségnek. Most, harminc évvel később pedig egy hiánypótló újrakiadás lát napvilágot, természetesen felújított formában CD-n és története során először vinylen is, a GrundRecords gondozásában.

Hajdu Andor, a BARhole, a NuSkull és a Mögött blog 2023-ban is összefog, hogy megrendezze a jótékonysági merch licitet, aminek a bevételével ezúttal az Ott-Hont Vadmentő és Közösségi Segítő Alapítvány csapatának munkáját támogatja. 

Több névváltoztatás után végül Tábor Fesztivál néven került megrendezésre immáron 15. alkalommal a Zorall zenekar "kis" házifesztiválja. Igen, a kicsit idézőjelbe téve, mert a kezdetben a Zorall táboraként indult rendezvény mára egész nagy fesztivállá nőtte ki magát. Az esemény minden évben augusztus utolsó hétvégéjén kerül megrendezésre, kivéve persze a Covid-időszakot.

Vannak azok a zenekarok, melyek lehetnek bármennyire undergroundok, jó eséllyel senkinek sem kell bemutatni őket. Ilyen vagy olyan formában már biztosan minden metalkedvelő találkozott velük, legalább név szintjén. Idesorolhatóak az olyan csapatok, mint a Gorgoroth, a Mayhem, az Infant Annihilator vagy jelen kritikám tárgya, a Dying Fetus.

Térdig a Covid-hullámban gázolva jelent meg a Vandenberg 2020-as előző nagylemeze (kritika ITT), mely ha nem is hagyott túlságosan mély nyomokat a jelenlegi dömpingben, a kihalófélben lévő hard rock műfaj értékes lenyomata, még annak ellenére is, hogy egy modern ízektől mentes, régi vágású darab.

Októberben várható a hazai dadaista death metal csapat, a Mutilation Case debütalbuma, melyhez az első dal, a Bádog szemfedél videója már meg is tekinthető a hajtás után. A hangszerek mögött N. (Rém), míg a mikrofon mögött Jim Jones (Purulent Rites, Phoschydeux) foglal helyet, a számban pedig a Ghost Toastból ismert Rózsavölgyi Bence is játszik. A lemez egyfajta konceptanyag lett, amelyben a XX. század ismert és kevésbé ismert magyar bűneseteit dolgozza fel a zenekar.