Egy műfaj betokosodásának, bealkonyulásának egyik legegyértelműbb jele, ha már alig-alig lep meg bennünket bármely ilyen jellegű produkció. Valahogy ez a helyzet mostanában: egyre kevésbé kapom fel a fejem az iszonyatos mennyiségben érkező albumpromókra, legyen az a legaktuálisabb amerikai-brit sztárbanda vagy a legeldugottabb kelet-timori underground post-progresszív blackened ukulele-core formáció. Persze lehet, hogy egyszerűen csak velem van a baj és negyvenévnyi zenehallgatást követően mindösszesen csak besokalltam. Ám valahogy mégis túl könnyűnek érzem az utóbbi magyarázatot. 

Elrepült ez a nyár is. Igazán kiváló stadionkoncertekben és fesztiválokban volt részünk. A szeptember kicsit szegényesebb lesz a nagy nemzetközi neveket illetően, de a hazai mainstream fut egy utolsó kört, kihasználva a még kedvező kora őszi időjárást egy-egy nyárzáró bulival. Az underground zenekarokért pedig ismét érdemes figyelni a klubok programjait.

Tudatosan nem írtunk eddig a Rammstein énekesével, Till Lindemann-nal szembeni, szexuális visszaélésekkel kapcsolatos vádakról. Egyrészt azért nem, mert kerüljük a bulvárhíreket, másrészt azért nem, mert semmilyen bizonyíték nem állt rendelkezésre az ügyben, de most változott a helyzet (a banda előző két albumáról ITT és ITT írtunk kritikát).

Érdemes figyelni a Nemzeti Kulturális Alap weboldalát, hiszen augusztusban kiírásra kerülnek a Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program Kollégium 2024. január 1. és 2024. december 31. közötti időszakban megvalósítandó nyílt pályázatai.

Martonvásáron zárul az idei Fülesbagoly Tehetségkutató-sorozat szeptember 17-én. A Fejér megyei kisvárosból indult hét éve a könnyűzenei verseny, majd bővült budapesti, debreceni és keszthelyi helyszínnel, és mára közel 2000 produkció jelentkezett rá. A záróeseményen is rengeteg értékes nyereményt ítél oda a döntősöknek a zsűri, melyben újdonságként ott ül majd Schoblocher Barbara, a Blahalouisiana énekesnője.

A Miserium progresszív metal csapat egykori tagja, Tari Szabolcs énekes-gitáros-dalszerző által 2020-ban létrehozott From The Sky stúdióprojektnek indult, hogy aztán a remek visszajelzéseket kapott 2021-es debütalbum, a "Rex" sikerét követően többek között Geoff Tate és az Amon Amarth előtt is felléphessenek. 2023 februárjában pedig meg is érkezett második soralbumuk, az "Antarktika", elődjéhez hasonlóan ismét a HammerWorld magazin mellékleteként (a bemutatkozásukról ITT írtunk kritikát).

Idén nem a sodródós fesztivállátogatási metódust lőttem be magamnak, hanem inkább a célirányos koncerttervet választottam. Nyilvánvalóan a számomra üresjáratok idején volt némi bolyongás a színpadok között.

Manapság egyre inkább az az érzésem, hogy bár nem kell megerőltetni magunkat ahhoz, hogy jó (új) zenéket találjunk, az elmúlt évek vagy akár évtizedek szórása nem tudott és nem is fog már korszakalkotó, ikonikus remekműveket kitermelni. Hogy miért? Nem tudom, talán mert tényleg őrülten nehéz lehet új dolgokat kitalálni.

A Mélancolia az ismeretlenség fátyla alól bukkan elő, egy meggyötört lény. A sötétség hírnöke, aki a kétségbeesés, a szorongás és a nyugtalanító melankólia karmai közé szorult. Az újoncok határozottan megérkeztek és teljes mértékben nyomot kívánnak hagyni a színtéren, amit mi sem bizonyít jobban, mint a "HissThroughRottenTeeth" című bemutatkozó anyaguk.

Régi-új dallal jelentkezett a hazai deathcore-metalcore csapat, a Soulharbour Farewell címmel. A zenekar alapötlete 2017 környékére tehető, amikor Kulutácz Endre és Mede György közös dalt készítettek Endre Silent Homes-ból való távozása után. Egy évvel később elkészült egy újabb dal, majd 2021-ig az egyéb elfoglaltságaik miatt nem folytatták közös munkát. A kétszemélyes projekt rövid időn belül zenekarrá vált a Silent Homes és a Midnight In November volt tagjaival kiegészülve.