Burning Sun néven új hazai power metal projekt indult, melyet nemzetközi tagokkal kiegészülve, az azonos című fanzin mögött álló Papi Zoltán hívott létre. A csapatot elsősorban Zoltán és Pancho Ireland (Merciless Law) alkotja, ám a közeműködők listáján olyan ismertebb underground zenészek is felbukkannak, mint Alessio Perardi (Airborn) vagy Cederick Forsberg (Blazon Stone) (a Papi Zoltánnal készült interjúnk ITT olvasható)
A Budapest Parktól nem idegen a nagy nevek leigazolása, így bár nem kellett volna meglepődnöm, de még így is kicsit elkerekedtek a szemeim, amikor megláttam, hogy augusztus másodikán fellép az Architects, mégpedig a Heriot, és új kedvencem, a Sleep Token kíséretében. Nem haboztam sokat tehát a belépő megvásárlásával, hogy a főváros legnagyobb szabadtéri szórakozóhelyén, a nyári égbolt alatt kiabálhassam a kedvenc szövegeimet a kellemesen langyos levegőbe.
Tavaly ősszel sokunknak felcsillant a szeme, amikor a Biohazard bejelentette, hogy újra összeállnak a klasszikus felállással és koncertkörútra indulnak. Reményeink nem voltak teljesen alaptalanok, hogy hazánkat is eléri a turné, hiszen többször is megfordultak már nálunk fesztiválokon és önálló koncerten egyaránt.
Úgy tűnik, az eredetileg brazil, mára nemzetközivé vált Nervosa a tavalyi számtalan tagcserét túlélve megszilárdulni látszik új felállásában. Tavasszal az Endless Ambition című szerzemény megjelenésekor derült ki, hogy a frontember a mára egyedüli eredeti tagként megmaradt Prika Amaral lett, aki mellé Michaela Naydenova (dob), Hel Pyre (basszusgitár) és Helena Kotina (gitár) csatlakozott.
Utolsó etapjához érkezett a nyár, ezáltal a fesztiválszezon is a végéhez közeledik. De még augusztusban is lesz bőven kedvünkre való fesztivál, akár a Balaton partján, akár valamelyik strandfürdőben vagy épp a Mátra hűvösében. A szabadtéri koncerthelyszíneken és a klubokban is találhatunk ínyünkre való koncertet.
Hihetetlen, mennyire repül az idő. Mintha tegnap lett volna, amikor a stoner stílus berobbant a színtérre, ámde akárhogy is számoljuk, ennek is már bő három évtizede. Egy-két bandát leszámítva azonban sosem tudott nagy tömegekhez elérni ez az irányzat, a népszerűségi mutatója kábé ugyanott állhat, mint a rokon műfaj, a doom metal esetében.
Van ez az új trend, hogy lassan mindennek extrém technikásnak, progresszívnek és atomfizikai szintűnek kell lennie. A zúzós részek legyenek még zúzósabbak, de azért kimértek és technikásak. A dallamos részek még dallamosabbak, és lehetőség szerint sugalják azt, hogy bizony, azt a kitartott három hangot másfél év kőkemény brainstroming előzte meg. Nem azt mondom, hogy ez feltétlenül baj, de valahogy ebben, az egyébként kétségkívül magas szintű zenészi képességekről árulkodó eresztésben valahogy egyre kevesebb tér jut az igazán zsigeri produkcióknak.
Gondolom, nem sokaknak fogok meglepetést okozni azzal, hogy soha az életben semmit nem hallottam még a holland Kongról. Pedig a prog-metalban utazó kvartett meglehetősen veteránnak minősül a műfajban. 1988 óta vannak jelen a zsáner vérkeringésében, első lemezük, a "Mute Poet Vocalizer" pedig 1990-ben látott napvilágot.
Mindig érdeklődéssel figyelem azon hazai zenekarok szárnypróbálgatásait, melyek valamelyik kedvenc stílusirányzatom keretein belül lépnek be a saját komfortzónájukba és a megfelelő szaktudással állnak neki a dalírásnak, zenekarépítésnek.
Új dallal jelentkezett a budapesti hardcore / groove metal csapat, a Havanna Scars címmel. Az időközben Kis Márkó énekes távozásával duóvá fogyatkozott banda a brit Bound In Fear frontemberével készítette el vadonatúj szerzeményét, melyre egy igazi underground érzületű garázsvideót is leforgattak.
