Rozsdagyár

2022 legjobb magyar rock/metal albumai

2022. december 29. - Kovenant

kollazs3_1.jpg

Ismét eltelt egy év: válságból válságba vánszorgunk. Épphogy túl voltunk a koronavírus-járvány okozta gazdasági és egészségügyi sokkon, no meg az általa generált koncertmentes időszakon, idén februárban kirobbant az orosz-ukrán háború, melynek folyományaként aztán a nyakunkba szakadt az elszabaduló infláció. Ilyenkor sokaknak mindenre van gondja, csak éppen a zenére és a bulikra nem, mások viszont - éppen ellenkezőleg - ilyenkor próbálnak minden eszközzel kiszakadni a mindennapok nyomorúságából. Ebben a hazai rock/metal bandák nagyon is partnerek voltak, mert tonnaszám zúdították ránk jobbnál-jobb anyagaikat.

Idén lépett működésének hatodik évébe a Rozsdagyár rockmagazin és immár hagyomány nálunk, hogy mindig összesítjük az adott év legjobb hazai rock/metal stúdióalbumait (korábbi válogatásaink ITT és ITT olvashatók). Szerkesztési elvünk állandó: a stílusbeli sokszínűség mellett csak olyan anyagokat szerepeltetünk itt, melyekről lapunk digitális hasábjain lemezkritikát írtunk. Természetesen vannak olyan korongok, melyek ilyen vagy olyan okból elkerülték a figyelmünket, de hiszünk benne, hogy összeállításunk valós képet fest a magyar színtér jelenlegi állapotáról és hűen tükrözi azt, hogy hol is tart ma a metal hazánkban.

20. MONASTERY - Divine Damnation

monastery_4.jpg

Obituary, Six Feet Under: talán ezek a nevek ugorhatnak be leginkább a Monastery új anyagáról. Itt nincsenek disszonáns, kozmikusan elborult őrületek és gitármenetek: a hazai death metal banda abszolút riff-orientált szerzeményeket sorakoztatott fel a korongra és tudatosan mentek vissza jó harminc évet az időben. 

Minőségi cucc ez, ehhez nem is férhet kétség és az is nagyon hallatszik, hogy az egész tagság nagy örömmel és kedvvel játssza pontosan azt a stílust, melyet a leginkább kedvel. Ez a dinamizmus minden dalban tetten érhető: a zenekar pályájának ebben a fázisában pedig ez a legfontosabb (a teljes kritika ITT olvasható).

19. GOLCONDA - Posterity

golconda_4.jpg

Idén ránk szabadult egy olyan zenealbum, mely egyszerre egy elképzelt sci-fi mozinak a betétzenéje, egy kába pillantás a XXI. század lehetséges folytatásába, összművészeti kollázs és elektronikus rock-talpalávaló. Valahol a Nine Inch Nails és Prodigy között kóválygó bio-drogos, nagyrészt instrumentális flash-élmény.

Golconda tagjai Hámori Dávid dobos a Fish!-ből és Auer Bence sampleres/gitáros, ez pedig egy cyberpunk konceptalbum, mely évszámokkal, jövőbeni beszélgetésekként megcsinált tételekkel a század maradékára vázolt fel egy lehetséges, de kellemetlen alternatívát (a teljes kritika ITT olvasható) 

18. RED SWAMP - Time To Die

red_swamp.png

A stoner/sludge stílus már jó pár éve a metal underground egyik legvirulensebb, legéletképesebb ága, szó szerint ezerszámra, gomba módra szaporodnak és jönnek létre a hasonszőrű brigádok. Habár a szcéna népszerűsége valahol a béka feneke alatt leledzik, az kétségtelen, hogy rendkívül kitartó zenész- és rajongói közeg öleli körül a színteret.

Itthon sokkal inkább az elborult, akár blackened sludge megy, semmint a stoner vonal. A Red Swamp sem a vegytiszta, pszichedelikus, doomos stonert tolja, sokkal inkább jellemző rájuk egyfajta '90-es évekbeli esszencia vagy zenei mix, melyben ugyanúgy megtalálható a grunge dallamvilága, a groove metal (Pantera) kíméletlen reszelése, illetve a klasszikus, Black Sabbath-ihlette stoner rock is (a teljes kritika ITT olvasható).

17. THE TROUSERS - Animal Gun

the_trousers_1.jpg

November 9-én jelent meg a hazai hard / garázs rock csapat, a The Trousers hatodik soralbuma "Animal Gun" címmel a Music Fashion Records gondozásában: a Kőváry Zoltán (ének/gitár) vezette, 2005-ben megalakult budapesti együttes zenéjében keveredik a '70-es évek klasszikus rock and rollja / hard rockja és a kétezres évek  pimaszabb, lazább garázsrockja, mindez pedig angol dalszövegekkel megtámogatva. 

A tíztételes, negyvenperces "Animal Gun" játékos hangulatú: erőlködés nélküli cucc ez, mely nem is veszi nagyon komolyan magát, igazából csak szórakoztatni akar, tulajdonképpen valódi bulizene. Itt mutatóban sincsenek komolykodó, elvont, progresszivitásba hajló témák, a hangszerelés is a hagyományos két gitár - dob - ének - basszus felállást követi (a teljes kritika ITT olvasható).

16. LEPONEXX - Maradj meg ember

leponexx.png

A Leponexx zenéje igazán groove-orientált modern metal, hardcore és melodikus death metal elemekkel átszőve. A "Maradj meg ember" nyolc dalt tartalmaz nem egész negyven percben. Izmos és velős anyag. Fogósak a témák és remekül megtalálták az egyensúlyt a kemény, karcos riffek és a dallamosabb részek között.

Látszik, hogy beleadták szívüket-lelküket és sokat dolgoztak a korongon: abszolút figyeltek a részletekre, hogy minden kis díszítés, harmónia a helyén legyen. A háromgitáros felállás először soknak tűnt, de tény, hogy nem spórolnak a riffekkel, dallamokkal, szólókkal. Zeneileg nagyon kiforrott a csapat, van itt minden, ahogy a nagy könyvben meg van írva (a teljes kritika ITT olvasható).

15. KAJGÜN - Daogoad

kajgun_1.jpg

A Kajgün egy kísérleti, pszichedelikus, jazz metalt játszó zenekar, amely teljesen improvizatív zenében utazik. A zenekar a free jazz felfogásával nyúl a zenei elemekhez, míg a keménységet a doom metal alap biztosítja. Nem szokatlan a színtéren ez a két zenei stílus találkozása és ötvözése, számos metalbandára volt hatással a jazz vagy képviseltek a zenészek igencsak jazzes játékstílust a hangszerükön.

A "Daogoad" pulzálása és sokszínűsége leginkább a jazz-vonulatnak és a különféle hangszereknek köszönhető. Hiába a fúzió, mégis inkább tűnik egy jazz-anyagnak, mint metallemeznek. A kemény rész tényleg csak az alapot adja, melyre lehet építkezni a különféle fúvósokkal. Ezáltal kicsit kiegyensúlyozatlan az összkép és egy idő után veszít is a súly a jelentőségéből és inkább egy kísérleti, jazzes orgiát kapunk (a teljes kritika ITT olvasható).

14. ALLSUCKALL - A mi könyvünk

allsuckall.jpeg

Az egri AllSuckAll dallamos, modern, de kifejezetten súlyos metalt játszik, köszönhetően a bokáig hangolt gitároknak és az istentelenül horzsoló megszólalásnak. Régi vesszőparipám, a szóló sem hiányzik a számokból, értelmes magyar dalszövegekből sincs hiány, ráadásul kegyetlenül tapadósak a dallamaik és refrénjeik.

Új albumuk méregerős anyag lett: itt van ismét egy olyan magyar lemez, melyet egy épeszű korban orrba-szájba tolna minden minimális értelemmel megáldott rádiócsatorna (a teljes kritika ITT olvasható).

13. AHRIMAN - Kehely

ahriman_1.jpg

Aki az 1993 óta létező Ahrimantól már hallott ezt-azt, annak tiszta, hogy a srácok mesterei a nagybetűs atmoszféra megteremtésének. Annak a torokszorító, kilátástalan, dekadens hangulatnak, melyet annyira szeretünk a black metalhoz kötni. A "Kehely" ebből a hangulatból bőven merített és úgy kortyolhatjuk, hogy többek leszünk általa.

Mintha a poklot sarkantyúznánk, hátaslóként kényszerítve szolgálatra, behódolásra; vagy a pokol ad egy pár sarkantyút, mellyel a világot igázhatjuk le; esetleg egy démoni ajándék, mellyel szenteknek és angyaloknak okozhatunk leírhatatlan kínokat (a teljes kritika ITT olvasható).

12. COUNTER CLOCKWISE - Szó szegik vagy bennszakad

counter_clockwise.jpg

Pörgős, de szomorú; csapkodó, de elmélkedő; egy perctől hat és fél percig terjedő dalterjedelmek. Abszolút meglepetések és ellentmondásos szélsőségek fémjelzik a Counter Clockwise legújabb albumát. Mindezt olyan átgondolt és profi megoldásokkal tűzdelve, hogy talán kijelenthetjük: a budapesti csapatnak célja a kortárs magyar punk színtér zászlóshajójává válni.

Szeretem azt, ha egy zenekar, mint kreatív és jó haverságban működő alkotói kör, sokat akar markolni és képes sokat fogni, azonban nem kell mindent IS megfogni. Egy nagyon jó dallamos punk albumot hallok, amelyben egészséges mértékű düh és szenvedély foglaltatik ahhoz, hogy jó értelemben lázadónak nevezhessem (a teljes kritika ITT olvasható).

11. GHOST TOAST - Shade Without Color

ghost_toast_4.jpg

Ha valaki csak most futna bele a debreceni banda muzsikájába, akkor gyorstalpaló gyanánt talán érdemes körülírni a zenei világukat: instrumentális progresszív rock/metal zene ez, melyben az agyas, gyakran az amerikai Tool dolgait megidéző gitármunka, az elektronika, a világzenés betétek, illetve a filmekből, regényekből, híradókból bevágott narrációk és szövegrészletek furcsa elegye hoz létre egészen egyedi atmoszférát.

A Ghost Toast zenéje olyan, mintha egy sosemvolt film aláfestőzenéje lenne: az együttes által mellékelt promóciós anyagokban a dalokban érintett témák részletesen kifejtésre és bemutatásra kerülnek, így gyorsan belehelyezkedhetünk a mondanivalóba (a teljes kritika ITT olvasható).

10. NEST OF PLAGUES - To Kill A God

nest_of_plagues_1.jpg

A fővárosi csapat az elmúlt években lefutotta a szokásos köröket: több szakmai tehetségkutató versenyen is megmérettették magukat, díjakat és fellépési lehetőségeket nyertek, rendesen koncerteztek (a pandémia engedte keretek között), fesztiválokon és underground klubturnékon vettek részt, szóval alaposan beletolták a munkát az egészbe, aminek meg is lett az eredménye. A Nest Of Plagues ma már megkerülhetetlen a hazai deathcore színtéren, tulajdonképpen a legsikeresebb a hasonszőrű együttesek sorában.

Apropó, deathcore: a zenekar rendesen megszórja a dalait elektronikával, illetve a refrénjeikben egyértelmű a metalcore-hatás (tiszta, dallamos ének), azonban ők semmilyen egyéb vonalat nem hoznak be a zenéjükbe, azaz szó sincs itt semmiféle blackened, szimfonikus vagy indusztriális dolgokról. A brutális, mélyre hangolt, djentes riffelés és Ivanics Dániel kompromisszummentes, horzsoló vokálja, no meg a breakdown-ok viszik előre a nótákat, habár a "To Kill A God" azért hoz némi újdonságot is (a teljes kritika ITT olvasható).

9. THE BETRAYED KINGDOM - On The Land Of Myth

the_betrayed_kingdom.png

A nemzetközileg is elismert magyar gitáros, Csarnogurszky István a korábbi, többnyire instrumentális-atmoszferikus projektjeihez képest súlyosabb, énekkel is megtámogatott dallamos doom/death metal bandát hozott össze nemrégiben The Betrayed Kingdom név alatt.

A Betrayed iszonyatosan megfogott, rátapintott valamire, ami nagyon hiányzik a hazai palettáról. Itthon nemigen találni ebben a stílusban ehhez hasonló gyöngyszemeket, sőt, maga a műfaj is szinte teljesen kikopott már Magyarországról (a teljes kritika ITT olvasható).

8. ARCHAIC - The Endgame Protocol

archaic_2.jpg

A hazai Archaic a magyar thrash egyik underground reménysége immár két évtizede. Az, hogy a reménység státuszból mindez idáig nem sikerült kitörniük, egyáltalán nem a zenéjük minőségének tulajdonítható: ez sokkal inkább magyarázható a metal itthoni helyzetével, a stílus teljesen földalatti körülményeivel, illetve az elmúlt évtizedek alapvető zeneipari változásaival is.

A friss lemezen jó az irány: érzésem szerint a "The Endgame Protocol" hallatán már a legszőrösebb szívű rajongó sem illetheti azzal a váddal a bandát, hogy kissé túltolták a '80-as évek thrashtitánjai iránti rajongásukat. Pontosan annyi modern és dallamos téma van a lemezen a stílus alapeszközei mellett, amennyi az önálló karakter kialakításához szükséges (a teljes kritika ITT olvasható).

7. AEBSENCE - Sűrű

aebsence.jpg

A népi hangszerekkel és angol nyelvű dalszövegekkel induló Aebsence mára már magyar nyelven énekel klasszikus rockhangszereléssel, ráadásul ezek a szövegek egyértelműen a magyar népdalkincsre utalnak vissza, ma már nyilvánvalóan archaikus szavakkal, fordulatokkal élnek, melyek élesen elütnek az egyébként teljesen kortárs rockzenétől. Az ily módon recitált szövegek prozódiája miatt azonban maga a zene is kap egyfajta népdalos, múltba tekintő jelleget.

Súlyos, tartalmas hallgatnivaló a "Sűrű": egyfajta számvetés olvasható ki a végig egyes szám első személyben megírt dalszövegekből, melynek egyenlege a befogadó pillanatnyi hangulatától függ csak. Kíméletlenül, szinte fájdalmasan őszinte szembenézésre késztetnek a nóták mindennapi kapcsolataink, élethelyzeteink vagy éppen akár országunk jelenlegi állapota kapcsán (a teljes kritika ITT olvasható).

6. DIAFTORA - Hangok

diaftora.jpg

A kilencvenes években nem csak a határon túl jelentek meg sorra a korszakalkotó remekművek, hazánkban is maximális kapacitással üzemeltek a fémöntödék, főleg ami az extrém vonalat illeti: Replika, Strong Deformity, Ektomorf, Cadaveres De Tortugas stb.  Hihetetlen egy évtized volt, az egyszer biztos.

A 2020-ban megalakult Diaftora zenekar (Dénes Attila - ének, Sarus Norbert Tibor - gitár, Nyári Zoltán - basszusgitár) bemutatkozó nagylemeze, az augusztus 10-én megjelent "Hangok" ugyanis a fentebb említett korszakot idézi meg (a teljes kritika ITT olvasható).

5. STONEBLOOD - Shrines Of Morbid Indignity

stoneblood.jpgA Junkies és a black metal szerepeltetése egy mondatban furcsa lehet sokak számára, azonban senkit se tévesszen meg ez a szokatlan konstelláció: a Stoneblood "Shrines Of Morbid Indignity" című korongja egy ízig-vérig feketefém anyag, valahol az Immortal, a Dimmu Borgir és a hasonszőrű norvég brigádok vonalán.

Czakó Dániel vokálja tökéletesen illeszkedik a stílushoz jellegzetes károgásával, a dallamok révén pedig az album azok számára is befogadható és kellemes meglepetés lehet, akik magáért az alapstílusért nem igazán rajonganak (a teljes kritika ITT olvasható).

4. MOLTO - Napok halottja 

molto_2.jpg

Hogy is van a mondás? Általában a zenekarok harmadik lemeze a vízválasztó, ha az (is) tarol, akkor a csapattal már számolni kell, nincs mese. A 2017-ben megalakult debreceni, egykori Beholder-, Necropsia- és Szeg-tagokból verbuválódott Molto nevű groove metal bandának november 25-én jelent meg a harmadik sorlemeze "Napok halottja" címmel.

Örömmel jelenthetjük, hogy a Moltóval bizony számolni kell: lemezről lemezre egyre jobbak, az új korongjuk pedig bivalyerős, lesöpör mindent az asztalról. Az sem elhanyagolható tényező, illetve beszédes, hogy kik is alkotják a zenekar tagságát: Katona Péter énekes, Szilágyi István dobos, Patai Károly gitáros és Plank Károly basszeros korábban már letette névjegyét a hazai rockszíntéren (a teljes kritika ITT olvasható).

3. TRIDENT - Mélyre vág

trident_2.jpg

A H-Music kiadó gondozásában megjelent "Mélyre vág" című legújabb Trident-korong egyfajta átmenetet képez a korai évek és az újjáalakulás óta megjelent anyagok között: a hangzás karcosabb, horzsolósabb, igazodva ezzel a kilencvenes évek grunge-os Tridentjéhez, valamint zömében jóval keményebb húrokat penget, mint a "Beat".

Az énekre is rápakoltak itt-ott egy kis effektet, ezzel is idomulva a súlyosabb hangszereléshez, valamint sikerült megtalálniuk az egyensúlyt a dallamok, a fogósság és a kőkemény zenei részek között. A CD hossza rövidebb, ezáltal pedig kompaktabb, lényegre törőbb és mélyebbre vág, mint az előző lemez (a teljes kritika ITT olvasható).

2. SOLIDITY - Evolution Of Prodigality

solidity.pngA hazai kvartett, a Solidity valahonnan a progresszív thrash/death irányából érkezett, de ma már simán csak modern progresszív metalként lehetne az általuk játszott stílust definiálni, habár ez olyan mint a nesze semmi, fogd meg jól. Előszeretettel használják az elektronikát, illetve a klasszikus prog-metal hangzású szintetizátort is: ez gyakran a hasonló csapatok leggyengébb pontja szokott lenni (a funkciótlan, idegesítő prüttyögés tönkre tudja vágni a legígéretesebb produkciókat is), de náluk szerencsére erről szó sincs.

Jórészt tiszta ének uralja dalaikat, azonban a szigorúbb deathes hörgés is jelen van a megkívánt kompozíciós helyeken, a menetelős tempó és a már említett elektronika többször is indusztriális jelleget kölcsönöz a lemeznek, de mégis, az egész anyagból süt a progresszív metal esztétikája (a teljes kritika ITT olvasható).

1. NEEDLESS - The Cosmic Cauldron

needless_3.jpg

A dánszentmiklósi Needless zenei fejlődése szépen nyomon követhető: a kezdetben amolyan korai Artillery-mintára zúzó death-thrash brigád a 2019-es "Heresy" korongon már érezhetően tágította a kereteket, az új lemezen pedig sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a progresszivitás, a komplex atmoszféra, valamint a dallamok is.

Szintlépés: ennél jobb szóval nem tudnám jellemezni a zenekar teljesítményét és nagyon remélem, hogy az eddig is meglévő szűk szakmai elismertség mellé idén végre megérkezik a kézzelfogható (külföldi koncertekben és lemezeladásokban is érzékelhető) siker. Nos, a friss korong közel egyórás játékidejű, tíz teljes tétel sorakozik rajta, a záródarab pedig egyenesen tízperces, szóval igazi kifejtős, többszörös tempó- és hangulatváltást tartalmazó dalmonstrumok sorakoznak a lemezen (a teljes kritika ITT olvasható).

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr6518012890

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása