Rozsdagyár

2015 legjobb külföldi rock/metal albumai

2015. december 30. - Kovenant

top30.jpg

Idén senki sem panaszkodhat: töménytelen mennyiségű rock/metal album jelent meg 2015-ben és bár Theodore Sturgeon (1918-1985) amerikai sci-fi író híres mondása szerint minden emberi alkotás 90%-a szemét, a maradék 10% is akkora számosságú hallgatnivalót jelent, hogy azt szinte lehetetlen követni. Nekem sem sikerült összerántani egy TOP10-es listát, mert valami mindig lemaradt, így aztán lett belőle egy harmincas. Az alábbi lista - hasonlóan a magyar lemezek év végi összesítéséhez - ismét a jelen sorok írójának szubjektív véleményét tükrözi, illetve a Rozsdagyár Rockmagazin által idén megjelentetett lemezkritikákból került összeállításra.

30. hely: Whorion - The Reign Of The 7th Sector

whorion.jpgA technikás, szimfonikus death metalt játszó finn csapat bemutatkozó albuma mindazt megtestesíti, ami miatt ez a stílus az egyik legintenzívebb és egyben leginkább zenei jellegű is a teljes színtéren. Sok meglepetést tartogatott számomra 2015, de a finnek hangszeres felkészültsége és giccsmentes produkciója (ami pedig a hasonszőrű brigádok egyik rákfenéje), valamint dalszerzői képessége egyszerűen lenyűgöző. A lemez egyetlen hibája a rövidsége.

A lemezkritika itt olvasható.

29. hely: Windhand - Grief's Infernal Flower

windhand.jpgAz amerikai doom csapat harmadik albuma egyértelműen pályafutásuk legjobb korongja: a hatvanas-hetvenes évek belassult, Black Sabbath-féle doomja keveredik a stoner metal és a blues-alapú klasszikus amerikai rockzene hatásaival. Hab a tortán az énekesnő Dorthia Cottrell fantasztikus hangja, mellyel rengeteg érzelmet és gondolatot képes belerakni ebbe a - valljuk be - eléggé agyonjátszott stílusba.

A lemezkritika itt olvasható.

28. hely: Hegemon - The Hierarch

hegemon.jpgVeterán zenekarnak számít már a húszéves francia black metal brigád, a Hegemon: nem azt a zajos, csörömpölős muzsikát játsszák ők, mint a stílusalapító norvégok a kilencvenes évek elején, hanem rendkívül hangulatos, szimfonikus betétekkel is ízléssel telepakolt, utaztatós black metalt, melyből persze nem hiányzik a súlyosság sem. A post-black metal sem hagyta érintetlenül őket: kifejezetten jó dallamok és akusztikus elszállások, kiváló hangzás és atmoszféra. Nincs mese: itt a helyük a listán.

A lemezkritika itt olvasható.

 27. hely: Wildlights - Wildlights

wildlights.jpgKét amerikai underground rockzenész, Jason Shi énekes-gitáros (ASG) és Johnny Collins dobos (Thunderlip!) állt össze, hogy rögzítsék első albumukat. A hard rock az egyik leginkább bedöglött zsáner: reménytelen múltidézés meg utánzás már jó régóta. A Wildlights teljesen pozitív és életigenlő zenéje hírből sem ismeri az agressziót: tele van igazi, húzós, de teljesen friss felfogású hard rock nótákkal.

A lemezkritika itt olvasható.

26. hely: Keep Of Kalessin - Epistemology

keep_of_kalessin.jpgA norvég csapat öt éve jelentkezett utolsó albumával, azóta Obsidian C. gitáros és zenekarvezető vette át az énekesi posztot is és talán pont ettől, de még inkább befogadható lett a zenéjük. Ma már inkább extrém metal ez, mint black metal: a frontember pedig a metal gitározás magasiskoláját mutatja be. Pengeéles riffek, elképesztően fogós dallamok, kár azonban, hogy a túlságosan csiszolt és rideg hangzás egy kicsit visszafog a szenzációs lemez hatásából.

A lemezkritika itt olvasható.

25. hely: Moonspell - Extinct

moonspell_3.jpgA portugál goth metal csapat igazi iparági veteránnak számít már, de most - többéves egy helyben toporgást követően - egy nagyon izgalmas, kifejezetten modern megközelítésű és klassz rocknótákkal teli albummal jelentkeztek. A goth metal szintén bőven túl van már népszerűségének zenitjén, szinte ki is ürült, de ha ilyen sötét, komor, mégis szinte rádióbarát slágereket is képes írni egy csapat, akár bizony bérelt helye van a listán.

A lemezkritika itt olvasható.

 24. hely: Valkyrie - Shadows

valkyrie.jpgAz amerikai Valkyrie - ha nagyon akarjuk - simán besorolható lenne a manapság oly divatos retro-hullámba, de szerencsére az Adams-testvérek által alkotott gitáros szekció nagyon ötletes és hangulatos ikergitáros dallamokat és szólókat hoz, így a produkció színvonala messze kilóg a trendből. Kifejezetten bólogatós, középtempós zúzás a régi idők szellemében. Csalódott Baroness rajongóknak kötelező!

A lemezkritika itt olvasható.

23. hely: A Forest Of Stars - Beware The Sword You Cannot See

a_forest_of_stars.jpgVannak olyan zenekarok, szinte kizárólagosan az underground berkeiben, melyeket egyszerűen képtelenség kategorizálni. Makacsul ellenállnak mindenféle címkézésnek és pontosan ez a helyzet a brit A Forest Of Stars esetében is: progresszív extrém/ambient metal, vagy valami ilyesmi, de kit is érdekel a stílusbesorolás, ha ilyen csodaszép a zene?

A lemezkritika itt olvasható.

22. hely: High On Fire: Luminiferous

high_on_fire.jpgAz amerikai brigád a pályatárs Mastodon mellett régóta a minőségi fém zászlóvivője. A mostani korongjuk sem kivétel, bár ez inkább lett thrash metal mint sludge/stoner alapvetés. Iszonyatosan brutális dalok, ólomsúly, hatalmas szólók, no meg Matt Pike ráspolyhangja, mi kell még?

A lemezkritika itt olvasható.

21. hely: Shape Of Despair - Monotony Fields

shape_of_despair.jpgFinn bánatmetal a köbön: a csapat tizenegy év után tért vissza és állt elő egy újabb csokor temetői hangulatot hűen visszaadó nótával. A kritika során kicsit szőrösszívű voltam a produkcióval szemben, de azóta a korong szép lassan feltárta rejtett, belső értékeit, vagy hogy is mondják ezt diplomatikusan. Csodaszép dallamok, melyekhez azonban megfelelő hangulat (munkahely elvesztése, csőtörés, éppen szétment párkapcsolat, stb.) szükséges.

A lemezkritika itt olvasható.

20. hely: Christian Mistress - To Your Death

christian_mistress.jpgÚjabb amerikai csapat, ismét egy fantasztikus hangú énekesnővel (Christine Davis) az élen. Itt bizony hagyományos heavy metal a játék neve: igazi zsigeri zene ez, de nagyon is fifikásan megtekerve. Az ikergitárokra érdemes figyelni, de Christine Davis az igazi sztár a bandában. 

A lemezkritika itt olvasható.

 19. hely: Tribulation - The Children Of The Night

tribulation_1.jpgValamikor a death metalból indult a svéd Tribulation, de a harmadik albumára kialakította saját stílusát, mely korrekten hozza a horrorfilmek hangulatát, a hetvenes évek ősrockját és a tudatosan, kellő finomsággal adagolt pszichedelikus hatásokat. Nagyon érdekes lemez, nem üt azonnal, de szép lassan beérik. Ha nem tudnám, hogy a progresszív jelző már foglalt, akkor szívesen használnám rájuk.

A lemezkritika itt olvasható.

18. hely: Hate Eternal - Infernus

hate_eternal.jpgErik Rutan, az amerikai death metal régi iskolájának domináns alakja saját bandájával tulajdonképpen a végletekig finomította, tökéletesítette a stílust: nincs ez másként az idei "Infernus" album esetében sem. Egészen túlvilági hangulatot képes létrehozni, a produkciós munka pedig tanítani való. Fogalmam sincs, innen hogyan tovább: tulajdonképpen létrehozta a tökéletes death metal albumot.

A lemezkritika itt olvasható.

17. hely: Ghost - Meliora

ghost.jpgA svédek tökéletesre fejlesztették a marketingmunkát teljes eddigi pályafutásuk során, nem mellesleg pedig harmadik albumuk az eddigi legjobb: a skandináv rock és slágerörökség minden erőssége megtalálható a lemezen. Felsorolhatnánk persze a zenei hatásokat szép sorjában, de felesleges: egytől egyig fogós dalok sorjáznak a korongon, hiba itt nincs.

A lemezkritika itt olvasható.

16. hely: Draconian - Sovran

draconian_1.jpgMár megint a svédek: most éppen a dallamos doom metal színtér egyik erőssége, a csodálatos hangú énekesnővel megtámogatott Draconian adott ki egy erős albumot. Sokkal befogadhatóbb, álmodozósabb ez, mint a fenti Shape Of Despair, bár a zenei megközelítés hasonló. Katatonia, Anathema, My Dying Bride rajongók figyelem: a "Sovran" fogósabb, mint e csapatok utóbbi lemezei, csalódás kizárva.

A lemezkritika itt olvasható.

15. hely: Armored Saint - Win Hands Down

armored_saint.jpgKevés olyan zenekar létezik a metaltörténelemben, melyet ennyire elkerült a siker és az elismerés, pedig fantasztikusan erős albumokat adtak ki mindig is. A power metalos, amerikai Armored Saint ilyen: John Bush szó szerint a csillagokat is leénekli az égről, a dalok egytől egyig hibátlanok, önálló karakterrel bírnak, a hangszeres teljesítmény zseniális. A hard rock hívők sem csalódhatnak.

A lemezkritika itt olvasható.

14. hely: W.A.S.P. - Golgotha

wasp_1.jpgAz év egyik legnagyobb meglepetése lett Blackie Lawless bandájának (gyakorlatilag egyszemélyes projektjének) idei korongja. Doug Blair személyében egy olyan gitáros a társa a csapatban, aki fantasztikusan hangulatos és érzelemmel teli szólókkal pakolja tele a nótákat. Az eredmény pedig egy elgondolkodtató, komoly atmoszférájú album lett: heavy metal, ahogy a nagyok tolják.

A lemezkritika itt olvasható.

13. hely: Soilwork - The Ride Majestic

soilwork_1.jpgSokan mondják a svédekre, hogy unalmasak, újra és újra ugyanazt a lemezt adják ki, nem fejlődnek egy jottányit sem. A dallamos death metal és a metalcore határmezsgyéjén alkotó banda megint kiadott egy albumnyi nótát: lehet, hogy valóban kiszámíthatóak a dalszerkezetek, de a dallamok elsőrangúak és Björn Strid a lelkét is kiénekli (khm...) a lemezen. A továbblépés kérdése azonban náluk is fennáll: talán a következő korongon ez is kiderül.

A lemezkritika itt olvasható.

12. hely: Amorphis - Under The Red Cloud

amorphis.jpgHasonló a finnek helyzete is, mint a fenti svédeké: a maguk által kialakított saját stílusukban alkotnak már jó két évtizede, sikerüket az énekescsere sem akasztotta meg, bár sokak szerint önismétlőkké váltak az évek során. Ez a korong azonban kimagaslik az elmúlt évek terméséből: valóban sokat visszahoz a kilencvenes évek mágiájából, mintha felrázta volna magát most kicsit a banda, aminek meg is lett az eredménye.

A lemezkritika itt olvasható.

11. hely: Lamb Of God - VII: Sturm Und Drang

lamb_of_god.jpegA Randy Blythe vezette amerikai modern metalt játszó ötös idei albuma a frontember személyes lemeze lett: a prágai események értelmezése és utóélete hallgatható meg számos dalban, így bizony ez egy igen komor, kemény lemez lett, nem könnyű hallgatnivaló, de az érzelmek őszintének tűnnek. Bűntudat és elszámolás: ez senkinek sem egyszerű.

A lemezkritika itt olvasható.

10. hely: Iron Maiden - The Book Of Souls

iron_maiden.jpgHa a britek lemezt adnak ki, az mindig külön esemény: nem volt ez másként idén sem. Az új kiadvány apropója pedig, hogy ezúttal dupla album formájában érkeztek az új dalok, melyek közül több is olyan meglepetéseket tartogat, melyekkel a csapat illusztris karrierje során nem találkozhattunk. Az Iron Maiden még 2015-ben is képes újat mondani. Fontos, meghatározó, de nem hibátlan album, nem maradhat le a listáról.

A lemezkritika itt olvasható.

9. hely: Marilyn Manson - The Pale Emperor

marilyn_manson_1.jpgNem túlzás, hogy számomra a legnagyobb meglepetést Mr. Manson okozta: az utóbbi bő egy évtized folyamatos lejtmenete és eljelentéktelenedése után egy olyan, szinte art-rock albumot tett le az asztalra, ami egyszerre idézi David Bowie-t és David Lynch munkásságát. Tyler Bates személyében új alkotótársra lelt: remélem, munkakapcsolatuk sokáig kitart.

A lemezkritika itt olvasható.

8. hely: Subterranean Masquerade - The Great Bazaar

subterranean_masquerade.jpgIzraeli progresszív metal, mely magába olvaszt közel-keleti folk hatásokat, death metal elemeket és úgy általában mindent, ami Tomer Pink zenekarvezető-gitáros látókörébe kerül. Mindezt pedig a csapat zseniális módon teszi, egy egészen egyedi és érdekes zenei elegyet létrehozva.

A lemezkritika itt olvasható.

7. hely: Act Of Defiance - Birth And The Burial

act_of_defiance.jpgA Megadeth két korábbi oszlopos tagja, Chris Boderick gitáros zseni és Shawn Drover dobos új bandát alapított, majd aránylag gyorsan ki is hozták bemutatkozó albumukat: nem meglepő, hogy thrash metal a játék neve, de nagyon is modern ízekkel. Olyan mennyiségű szólómunka található a korongon, ami más csapatoknál kiadna egy komplett pályafutásra valót is: ez itt csak szokásos üzletmenet.

A lemezkritika itt olvasható.

6. hely: Arcturus - Arcturian

arcturus.jpgA norvég Arcturus megint egy idegőrlő albumot szállított le nekünk: mindenki felejtse el a hagyományos dalszerkezeteket, mert itt komplett stíluskavalkád támadja le a hallgatót. ICS Vortex énekhangjától pedig sokan menekülnek át egy másik városba, ha tehetik. Az egész korong egyben hallgatva kicsit megüli a gyomrot, arról nem is beszélve, hogy sajnos a hangzás elég gyalázatos. De a tartalom: hát az még mindig jobb, mint egyes pályatársak teljes diszkográfiája.

A lemezkritika itt olvasható.

5. hely: Symphony X - Underworld

symphony_x_1.jpgProgresszív power metal: valami ilyesmit játszik az amerikai Symphony X, mely most ismét egy méregerős koronggal jelentkezett a korábbi évek útkeresése után. Russel Allen és társai kihozzák gyakorlatilag a maximumot ebből a stílusból: a lecke alaposan fel van adva a jövő év elején érkező Dream Theater csapatának.

A lemezkritika itt olvasható.

4. hely: Enshine - Singularity

enshine.jpgA svéd/francia alakulat, az Enshine második albuma az atmoszferikus, elszállós death/doom metal ékköve: hibátlan lemez, olyan hangulattal, hogy kapaszkodni kell a fotel karfájába a hallgatása közben. Zseniális, kiugró teljesítmény.

A lemezkritika itt olvasható.

3. hely: Rivers Of Nihil - Monarchy

rivers_of_nihil.jpgNa kérem, ez már a nagyon komoly versenyzők pályája. Az amerikai Rivers Of Nihil technikás, ultramodern death metalt játszik, de úgy, hogy elsőre nem is akartam hinni a fülemnek. Semmire sem igazán hasonlít ez a zene: tele van új ötletekkel, érzelmekkel (!), elképesztő akusztikus és szólórészekkel, hangulati váltásokkal, mindez a szokásos giccs- és kliséparádé nélkül. Mikor jön ki a következő album, csókolom?

A lemezkritika itt olvasható.

2. hely: Enslaved - In Times

enslaved.jpgSokáig azt hittem, hogy a norvég mágusok idei albumának pozícióját senki és semmi sem fogja megkérdőjelezni, aztán pedig de. Az Enslaved az extrém metal csúcsteljesítményét tette le az asztalra: a black metalból induló, de folyamatosan fejlődő, valóban progresszív zenekar kiemelkedő dalszerzői és atmoszférateremtő képességgel.

A lemezkritika itt olvasható.

1. hely: Intronaut - The Direction Of Last Things

intronaut_1.jpgAz amerikai Intronaut azt hozza, amit az év albumának hoznia kell: utat mutat. Úgy marad súlyos gitárzene, hogy teljes mértékben szakít a metal eddigi hagyományaival, a mainstream trendekkel. Nem hogy a következő dal, hanem a következő téma is kiszámíthatatlan, mégsem öncélú művészkedés ez, hanem zseniális muzsika, progresszivitás a szó eredeti értelmében.

A lemezkritika itt olvasható.

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr4210418880

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása