Mille Petrozza, a német Kreator főnöke a napokban azt nyilatkozta, hogy 2024 a turnézás jegyében fog telni, de már dolgozik a következő lemez dalain is, ám annak megjelenése várhatóan 2025-re fog tolódni (a csapat előző két korongjáról ITT és ITT írtunk, a tavaly nyári pesti koncertől irt beszámolónk pedig ITT olvasható).

Ismét egy monstre albumösszeállítást készítettünk a 2023-as év legjobb külföldi rock/metal anyagaiból, ahogy azt már a Rozsdagyár olvasói hosszú idő óta megszokhatták (tavalyi cikkünk ITT olvasható). Válogatnivalóból most sem volt hiány: számtalan kiváló stúdiólemez született és mi is szorgalmasak voltunk. Hagyományosan csak olyan korongok szerepelnek jelen listánkban, melyekről lapunk hasábjain kritikát közöltünk.

Mint ahogyan azt a nemrégiben posztolt szerkesztőségi éves kedvenceinket összesítő Top10-es listánkról szóló cikkünkben is kifejtettük, az idei esztendő szerényebb kínálatot terített a hazai metalbandák nagylemez-megjelenései kapcsán, viszont készült egy-két olyan EP is, melyek annyira jól sikerültek, hogy igazán megérdemelnek egy rövidebb ismertetőt a hírrovatban már közölt promóciós standard mellett.

A nemzetközi felállású dallamos death metal csapat, a Michael Amott vezette Arch Enemy megvált gitárosától, Jeff Loomis-tól, aki korábban a Nevermore bárdistája volt. Loomis közel egy évtizede volt a zenekarral, távozásának okait egyik fél sem részletezte (a banda korábbi albumairól ITT és ITT írtunk kritikát). Utódja Joey Concepcion (ex-Sanctuary, ex-The Absence) lesz.

Sokadik alkalommal állítjuk össze a legkiválóbb hazai rock/metal stúdióalbumok listáját (korábbi cikkeink ITT és ITT olvashatók), ám idén mintha kissé szerényebb, soványabb termésből kellett volna válogatnunk. Több értelemben sem a rockzenéről szólt 2023 Magyarországa: érzésem szerint a gazdasági válság zenehallgatók tömegeinek esetében vitte el a fókuszt a szórakozás ezen ágáról és valljuk be, ebben az évben Azahriah hozta azt a fajta rocksztár státuszt, melyet a színtér szereplőitől leginkább elvárhatnánk.

Márkó Zoltán zenei mindenes ebben az évben elég rendesen megszórta az extrém metal hazai kedvelőit: az Urachel nevű egyszemélyes black metal projektjével még októberben hozta ki "Pseudomonarchia Daemonium" című debütalbumát (kritikánk ITT olvasható), most pedig az Anxiety Collapse nevű death/thrash formációja jelentkezett azonos című nagylemezével.

Lehet-e rossz egy zenekar, mely egyenesen Amerikából jön és úgy jellemzi magát, hogy neoklasszikus-technikás thrash/death metal? Kizárt. Ezt így meghallja az ember, és egy nagyon durcás Yngwie Malmsteen ugrik be egyből. Kész, 10/10, év albuma. 

Őszintén szólva mindig egy kicsit gondban vagyok, amikor egy csapatnak a debütáló lemezéről kell cikkeznem. Ilyenkor az ember óhatatlanul is reménykedik abban, hogy egy jól sikerült bemutatkozást fog hallani, részint mert senki sem szeretne rossz zenét hallgatni, részint mert valahol itt bekapcsol a lelkiismeret, hogy azért mégsem szeretném nagyon lehúzni valakiknek az első komoly próbálkozását.

Rutinosabb death metal rajongóknak talán nem ismeretlen az amerikai Incantation neve, a kevésbé rutinosoknak, esetleg laikusoknak azt érdemes tudniuk róluk, hogy a műfaj egyik legöregebb képviselői, konkrétan '89-óta végzik a túrást töretlen lendülettel. Lényegében teljesen alap death metal a zenéjük, és egy ligába sorolhatóak például Deicide-al vagy a Morbid Angel-el.

Két évvel a debütalbumot követően (kritika ITT) új dallal jelentkezett a Szecsődi Tamás vezette Summiteer: az Interkozmosz című szerzeményt Sohajda Péter énekelte fel a Shapat Terrorból, basszusgitáron pedig Kovács Ádám játszik (Tamással készült interjúnk ITT olvasható).